Mily intõ példa ez a mindent manipulálni akaró ember számára, pedig fél évszázada még szó sem volt génmanipulációról, csak spontán hibridizációról, mégis micsoda következményekkel! Pár tucat afrikai méhet, amely még mindig Apis mellifera, az afrikai dzsungelbõl átvittek a brazil trópusokra, ahol egy részük szerencsétlenül kiszabadult. A következményeket senki sem tudta megjósolni, még a legvadabb rémálmában sem. Az afrikai méhek évi több száz km-es sebességgel terjesztették birodalmukat és mára minden óvintézkedés és próbálkozás ellenére az USA déli államaiba értek. A meghódított területeken az európai méheknek nincs semmi esélyük. A probléma az, hogy az európai stílusú és módszerekkel dolgozó méhészkedésnek sem. Riadalmat keltenek A terrorhadjárat azonban nemcsak a konkurenciára terjed ki, az afriakai méhek rengeteg háziállatot öltek meg a legkisebbektõl a legnagyobbakig, sõt embereket is. Innen van a gyilkos méh (killer bee) titulus. A legnagyobb probléma az általános riadalom, amit keltenek. Nemcsak, hogy méhészek hagynak fel a méhészkedéssel, de lakott területen nem lehetnek kaptárak, sõt még azok közelében sem (csak gondoljunk bele, hány kaptár van otthon a házikertekben!). Vándorláskor (ami egymaga kihívás) nem lehet utak közelébe pakolni, sehová, ahol emberek járnak, földeken dolgoznak, vagy állatok legelnek. Sosem lehet megjósolni, hogy mi ingerli õket támadásra. Idõs méhész beszélgetõ partnerem, Mr. Joseph Maloney a panamai San Franciscóban mondja, hogy a 80-as években, amikor az afrikai méhek megérkeztek Panamába, ott virágzó méhészkedés folyt. Három éven belül a méhészet országos szinten 20%-ra esett vissza. (…)A gyilkos méhek titka
Az afrikai méh (népszerû nevén gyilkos méh) amerikai hódításai és rémuralma csak a mongolok eurázsiai és a spanyol Cortés dél-amerikai hadjárataihoz hasonlítható, de míg ezek a távoli történelem ködébe vesznek, az elõbbi fél évszázada kezdõdött és még most is tart.
Mily intõ példa ez a mindent manipulálni akaró ember számára, pedig fél évszázada még szó sem volt génmanipulációról, csak spontán hibridizációról, mégis micsoda következményekkel! Pár tucat afrikai méhet, amely még mindig Apis mellifera, az afrikai dzsungelbõl átvittek a brazil trópusokra, ahol egy részük szerencsétlenül kiszabadult. A következményeket senki sem tudta megjósolni, még a legvadabb rémálmában sem. Az afrikai méhek évi több száz km-es sebességgel terjesztették birodalmukat és mára minden óvintézkedés és próbálkozás ellenére az USA déli államaiba értek. A meghódított területeken az európai méheknek nincs semmi esélyük. A probléma az, hogy az európai stílusú és módszerekkel dolgozó méhészkedésnek sem. Riadalmat keltenek A terrorhadjárat azonban nemcsak a konkurenciára terjed ki, az afriakai méhek rengeteg háziállatot öltek meg a legkisebbektõl a legnagyobbakig, sõt embereket is. Innen van a gyilkos méh (killer bee) titulus. A legnagyobb probléma az általános riadalom, amit keltenek. Nemcsak, hogy méhészek hagynak fel a méhészkedéssel, de lakott területen nem lehetnek kaptárak, sõt még azok közelében sem (csak gondoljunk bele, hány kaptár van otthon a házikertekben!). Vándorláskor (ami egymaga kihívás) nem lehet utak közelébe pakolni, sehová, ahol emberek járnak, földeken dolgoznak, vagy állatok legelnek. Sosem lehet megjósolni, hogy mi ingerli õket támadásra. Idõs méhész beszélgetõ partnerem, Mr. Joseph Maloney a panamai San Franciscóban mondja, hogy a 80-as években, amikor az afrikai méhek megérkeztek Panamába, ott virágzó méhészkedés folyt. Három éven belül a méhészet országos szinten 20%-ra esett vissza. (…)Forrás:
