A rózsa-kéregtetű (Maculolachnus submacula) teste 2,7-3,8 milliméter hosszú, tompa sötétbarna, lábai, csápjai, hosszú potrohcsövei fényes feketék. Egész testük apró sárga szőrökkel fedett. Csápjaik a testhossz felénél rövidebbek. A szárnyas tetvek kissé nagyobbak, a testük fényes fekete, csupán a potrohuk fénytelen szürke. A szőrözetük erősebb.
A 1,5 milliméteres, hengeres, oldalukon fekvő, áttelelő tojásokból március végén kezdenek kikelni az apró fekete tetvek. Hosszú ideig csoportban maradnak a fásodott ágakon, majd följebb húzódnak a rózsa erőteljesen fejlődő hajtásaira. A zsenge részeken, a bimbókon, levélkéken nem szívogatnak, csak a hajtásokon. Fejlődésük során többször vedlenek. Hangyák (Lasius- fajok) látogatják a telepeiket, a tetvek ürüléke, a mézharmat vonzza őket. A táplálékért cserébe a hangyák gondosan védik a tetveket ragadozóiktól. Nyáron, nagy hőség idején a felszínhez közeli gyökerekre húzódó tetvek útját talajszemcsékből épített alagutakkal fedik be a hangyák. Elsősorban a különböző katicabogarak és lárváik veszélyeztetik a tetvek minden fejlődési alakját, így a telelő tojásaikat is. Ez utóbbiakat a korán előjövő harlekinkaticák (Harmonia axyridis) pusztítják hatékonyan.
A rózsa-kéregtetű elevenszüléssel szaporodik, május folyamán a szárnykezdeményes nimfákból a hónap végére szárnyas egyedek fejlődnek, amelyek repülve újabb rózsatöveket keresnek, elsősorban a nemesített teahibrideket, a vadrózsákat elkerülik. Szívásnyomaikat sűrűn elhelyezkedő vörös foltok jelzik. A károsított rózsák fejlődése lelassul, a virágaik kisebbek és nem nyílnak ki. Többévi károsítás hatására az idősebb ágak elhalnak. Ezt megelőzendő, tél végi lemosópermetezéssel a telelő tojásokból kelő tetvek számát jelentősen gyéríthetjük.
A sárgászöld rózsa-levéltetű (Metopolophium dirhodum) a levéltetűfajok közül a legkorábban kezdi a károsítást, mire azonban a védekezésre szánnánk magunkat, eltűnnek a rózsáról, és egyszikű növényekre (fűfélékre, gabonákra, nádra, nőszirmokra) repülnek át, azokon szaporodnak tovább. Az október- novemberben kialakuló szárnyas egyedeik repülnek vissza a rózsákra, hogy azokra rakják le telelő tojásaikat. A gabonafélék vírusos betegségeinek terjesztésével okoznak komoly kárt.
A nagy rózsa-levéltetű (Macrosiphum rosae) tartós gondot okoz a kerti rózsákon. Ez is tojás alakban telel, a kikelt telepképző tetvek szűznemzéssel, elevenszüléssel létrehozott utódainak több nemzedéke szívogat tömegesen a rózsa zsenge hajtásain. Főleg a fejlődő bimbókon okoznak látványos kárt. Nyáron szárnyas alakok fejlődnek, amik más rózsákra és egyéb nyári tápnövényekre (Fragaria, Dipsacus, Knautia, Scabiosa, Valeriana, Centranthus) települnek át. Az azokon ősszel kifejlődő szárnyas nőstények és hímek párosodnak, majd az előbbiek a rózsákra visszarepülve lerakják áttelelő tojásaikat.
