2011-ben Masaki Kamakura méhkutató felfedezni vélte a „hatóanyagot”, mely az méhpempő összetételében kimutatható, és melynek jelenléte szerinte ahhoz vezet, hogy a vele táplált álcából méhanya fejlődik. A Royalactin elnevezésű protein segítségével, melyet a pempőből izolált, szerinte bármelyik lárvából lehetséges méhanyát nevelni. A német Martin Luther Egyetem kutatói azonban kétségbe vonták ezt az állítást, miután megpróbálták Kamakura kísérleteit megismételni. A próbálkozásuk sikertelen maradt.
Kínai kutatók úgy tűnik, most közelebb kerültek a megoldáshoz. Szerintük a pempő összetételével kapcsolatban fontosabb az, hogy mit nem tartalmaz. A PLOS Genetics-ben közölt cikkükben azt állapítják meg, hogy a tiszta méhpempőben alig van virágpor, és így hiányoznak belőle a növényi molekulák, melyek megakadályozhatnak fejlődési folyamatokat azáltal, hogy blokkolnak bizonyos géneket.
A kísérletekben csak akkor maradt visszafejlett állapotban a méhek petefészke, ha álca korukban növényi molekulában, vagyis virágporban gazdag táplálékot kaptak. Ez magyarázatot adhat arra is, hogy bizonyos években miért hajlamosabbak a méhcsaládok az álanyásodásra, míg más pollengazdag években alig fordul ez elő.
