Alapvetően szívó vagy fúvó légárammal dolgoznak, de kombinálható is a kétféle megoldás a növényállománytól és a károsító rovartól függően. Azok a rovarok például, amelyek könnyen szárnyra kapnak, ha megzavarják őket (például a liszteskék), inkább porszívó elven gyűjthetők össze, míg a burgonyabogár, a kukoricamoly vagy a kis káposztalégy nem távolíthatók el ezen a módon. Eltérő életmódjuk miatt vagy kifinomultabb módszerre van szükség, vagy, mint a növény belsejében károsító kukoricamoly-lárva esetében, pneumatikus gépekkel nem tudunk védekezni ellenük.
A célszervezet eltávolításához szükséges légsebességet többek közt a rovar súlya, a légárammal elérhető felszínének mérete, gravitációs gyorsulása ismeretében lehet kiszámolni. Így például a kifejlett burgonyabogár „leszívásához” 9,4 m/sec, a második lárvafokozathoz csak 5,9 m/sec légsebesség szükséges.
Az 1990-es évek óta fejlesztenek ilyen „rovarszívókat”, ilyen például az amerikai Beetle Eater. A 45 kilowatt teljesítményű traktor vontatta szerkezetet munkasebessége 8-9,6 km/órás. Négy kombinált szívó-fújó feje van, a gyűjtőcsövekben 480 km/órás végsebességgel szívják be a levegőt és vele a fújó légárammal eltávolított burgonyabogarakat. A teljesítménye nem veszi föl a versenyt a vegyi növényvédelemmel, hiszen a burgonyabogarak legföljebb felét lehet eltávolítani vele.
A német Bio-Collector jóval hatékonyabb, gyártója szerint a kifejlett bogarak 95 százalékát lehet összegyűjteni a segítségével. Egy soron két fúvóka halad végig, és a sor túloldalán kialakított betétekre fújja a bogarakat, amelyek aztán lepottyannak a földfelszínhez közeli gyűjtőtálcára. A berendezés további előnye, hogy élve marad minden, a burgonyáról lefújt rovar, és a hasznos élő szervezetek kirepülhetnek, amikor a begyűjtött kártevőket eltávolítják a gépből. Kanadai vizsgálatok szerint azonban ez a gép is csak ötven százalékos hatékonysággal dolgozik, a helyi adottságokhoz, termesztési módszerekhez kell alakítani.
A Bug-Vac berendezést 1986-ban fejlesztették ki Kaliforniában, és a vegyi védekezéshez hasonlóan eredményesen használták burgonyabogár ellen. Szamócában viszont nem tudták használni a Lygus hesperus poloskafaj ellen. Időközben a berendezés újabb változatai születtek meg, már a 8. generációnál járnak.
Az USA-ban vizsgálták azt is, hogyan viseli el a burgonya az erős vízszintes légáramot. Kísérletekben különböző fajtákat 26, 40, és 58 cm növénymagasságnál vizsgáltak: 12,5 és 31 m/sec sebességű légáramot fújtak a növényekre 20 másodpercen keresztül és szemrevételezéssel állapították meg, mennyire sérült a lombozat. Kiderült, hogy a fajták közt nincs érdemi különbség, és a 40 cm-nél alacsonyabb növényállomány károsodás nélkül elviseli a 27,5 m/sec légsebességet is.
