Jelenleg a nyúltenyésztés kifejezetten exportra termelő ágazat, a belföldi piacon kicsi a kereslet a nyúlhúsra.
Az OMÉK nyúltenyésztői nagydíját egy nagy hagyományokkal rendelkező, kimagasló szakmai munkát végző, több kutatási projektben szerepet vállaló, az ország egyik legnagyobb nyúltenyészetével rendelkező családi vállalkozásnak, az ANAS Mezőgazdasági Szövetkezetnek ítélte oda a Nyúl Szakmaközi Szervezet és Terméktanács.
Mágocstól néhány kilométerre, Nemerő-pusztán található az ANAS Mezőgazdasági Szövetkezet nyúltartó telepe. Az 1900-as években létesített uradalomban mindig is állatokat tartottak, és a ’60-as évek végén itt hozták létre a Bikali Állami Gazdaság nyúltartó telepét, amit a privatizáció idején vásárolt meg a családi vállalkozásban működő ANAS.
– Annak idején a szüleimmel és a két testvéremmel közösen döntöttük el, hogy megvásároljuk a nyúltelepet – mondja Szalay Attila, az ANAS Mezőgazdasági Szövetkezet ügyvezetője. – Kisállattenyésztő szakon végeztem a Kaposvári Főiskolán. A szüleim is gazdálkodtak, az egyik öcsém pedig mezőgazdasági gépész. Ez mind közrejátszott a döntésünkben, meg az is, hogy korábban is a Bikali Állami Gazdaságban dolgoztam. A főiskola után, gyakornokként ezen a telepen kezdtem ismerkedni a szakmával.
A privatizáció óta eltelt csaknem negyedszázad alatt 1 milliárd forintot fordítottak a telepre, banki hitelből, saját forrásból, valamint támogatások felhasználásával.
A környezetvédelmi előírásoknak megfelelően, az uniós támogatás felhasználásával tárolót építettek a hígtrágya elhelyezésére. A 2005 és 2009 között kiírt gépvásárlási pályázatokon elnyert források felhasználásával gépesítették az istállókban a trágyázást és az állatok takarmányozását, automatizálták az istállók télen fűtő, nyáron hűtő klímarendszerét, és korszerű szellőzőberendezéseket szereltek fel.
Annak érdekében, hogy a svájci partnerük által támasztott feltételeknek és az uniós előírásoknak megfeleljenek, felújították a könnyűszerkezetes istállóépületeket: a fémvázakra új szendvicspanelek kerültek, kicserélték a tetőszerkezeteket, a nyílászárókat, kijavították a betonpadozatokat és vizeletelvezető csatornát alakítottak ki. Mindezeket a 2011 és 2015 közötti technológiai fejlesztéseket az állattartó telepek korszerűsítésére kiírt pályázatokon elnyert támogatás segítségével hajthatták végre. Eddig három alkalommal pályáztak sikerrel, a legutóbb beadott pályázatuk pedig elbírálás alatt van.
– A telepen tenyésztéssel és hizlalással egyaránt foglalkozunk – folytatja a vállalkozás bemutatását Szalay Attila. – Jelenleg egy francia hibrid fajtát, a Hycolt tartjuk. A 7 ezer anyanyulat és a 85 ezer hízónyulat az eltérő tartási technológiák miatt egymástól elkülönítve neveljük a telepen. Az anyanyulaktól öt hetes korukban – amikor elérik az egy kilós súlyt és már nem szopnak – választjuk el a kis nyulakat. A tenyészállományunkat folyamatosan frissítjük, és a tenyésznövendék nyulak felnevelése is a telepen történik.
A hízónyulak egy részének nevelése alomanyagon – faforgács, szalma, széna – történik, rágófát is biztosítva a nyulak számára, ami jelentősen csökkenti az állatok stresszes állapotát. Az anyanyulakat megnövelt alapterületű, műanyagpolccal is felszerelt nyúlketrecekben tartják, amelyeket Olaszországban szereztek be, ugyanis árban és minőségben ezek feleltek meg az elvárásaiknak.
– Ezekben a nagyobb ketrecekben még külön elletőhelyet is kialakítottak, ahol az anya kényelmesen elkészítheti a fészket az ellés megindulása előtt – emeli ki Szalay Attila. – Emellett egy pódium is része, ahova az anyanyúl „el tud vonulni”, ha egy kicsit pihenni szeretne. A fémrácson falap helyett műanyag-fedő van, ami nem sérti fel az állatok lábát, és ezzel csökkenthető a talpfekély kialakulásának esélye.
Az állatok etetéséhez szükséges, a nyulak igényeihez igazodó komplett takarmány-granulátumot két helyről szerzik be, a Cargilltől és a vaskúti takarmánykeverőből. Ez utóbbiaknak adják el a szövetkezet által termelt zabot és árpát, ugyanis a nyúltartás mellett növénytermesztéssel is foglalkoznak. A cégcsoport összesen 600 hektáron gazdálkodik. Ebből csaknem 100-on a nyulaknak termesztenek takarmány- alapanyagot, valamint speciális fűféléket szénának. A hígtrágya elhelyezése is ezeken a területeken történik.
– A nyúltakarmány jelentős hányada a kukorica, a zab, az árpa és a napraforgó feldolgozása során keletkező melléktermékekből – búzakorpa, CGF, napraforgódara – áll.
– Nagy rosttartalmú takarmánnyal etetjük az állatokat – hangsúlyozza Szalay Attila. – A nyúltartás jelenleg nem nyereséges. Az állat-egészségügyi szempontok érvényesítéséhez kapott támogatás a vakcinázást fedezi, amit két betegség, a mixomatózis és az RHD ellen anyanyulanként 250, illetve 300 forintba kerül, állatjóléti támogatásként pedig 8,4 forintot kapunk nyulanként. A tenyésznövendéknyúl- támogatás összege tíz nyúltól állatonként 2000 forint, azonban ennek van egy felső korlátja. A vágóhidak a beszállított nyulakért kilogrammonként 460 forintot fizetnek, és 2,6 kilogramm átlagsúly felett további 10 forintot adnak kilónként.
A szövetkezet által nevelt nyulakat belföldön vágják le, a magyar kézben lévő bajai vágóhídon. Innen kerül exportra, elsősorban Svájcba, Németországba, Szlovákiába és Csehországba. Egy kevés a magyar boltokba is jut. Elsősorban darabolva szállítanak. Egész nyulat egyelőre Olaszországba szállítanak, de onnan is egyre ritkábban érkezik ilyen igény, az ottani kereskedők is egyre inkább a darabolt nyúlhúst keresik.
