A Queenslandi Egyetem Fenntartható Ércek Intézetének egyetemi docense, Longbin Huang vezeti azt a kutatást és fejlesztést, mely során olyan környezetbarát technológiát dolgoznak ki, amivel a vörösiszapból egy talajhoz hasonló termesztő közeget hoznak létre.
Huang elmondta, hogy az eljárás, amit Ausztrália alumínium gyáraiban terepen is teszteltek, lehetőséget ad arra, hogy a költséges vörösiszap rehabilitációs módszereket megváltoztassák nemcsak Ausztráliában, de világszerte.
„Jelenleg több millió tonnányi bauxit üledéket, vagy más néven vörösiszapot tárolnak Ausztrália és a világ zagytározóiban.”
A kutatás két éves terepi kísérletsorozattal indult Goveban, Ausztrália Északi területén, amit a Rio Tinto Aluminium támogatott közel 600 ezer dollárral.
A hat hónapos kísérleti projekt ígéretesen zárult, így két alumíniumgyár, az RTA-Yarwun és a Queensland Alumina Limited (QAL) közösen fektet be több, mint 1 millió dollárt a 2018 júniusában induló terepi talaj-képző projektbe, ami mindkét cég vörösiszap tározóit érinti.
A kutatások alapján a sós víz képes semlegesíteni a vörösiszapot, úgy, hogy „só-pelyhek” maradnak a felszínén. Ehhez jön még hozzá, hogy a környékről származó egyéb hulladékokkal pótolják a legfelsőbb talajréteget, mint például a közeli hőerőműből származó hamuval, vagy a lakossági komposzttal.
Ausztráliának, mint a világ legnagyobb bauxit-kitermelőjének nagyon fontos, hogy megoldást találjon a vörösiszap kezelésére. 2014 és 2015 között 20 millió tonna bauxitot termeltek ki, aminek értéke nagyjából 1 milliárd dollár, ebből 19,9 millió tonna alumíniumot állítottak elő 20 milliárd dollár értékben (ennek 80 százaléka exportból származott).
