A modern telepeken, amelyek az utóbbi 5-10 évben épültek mindenhol pihenőboxos istállók vannak, pontosan azért, mert egyre nagyobb problémát okozott a szalma be- és kihordása, gépesítése, illetve a munkaerőhiány. A tehenészeteknek nehéz volt térben és időben is megoldani a szalma begyűjtését, ezért a pihenőboxos, hígtrágyás technológiákra váltottak – mondta a szakember.
A kisebb tehenészetekben döntően saját területen termelik meg a takarmányt, és hagyományos módon, mélyalmon tartják az állatokat. A modern, több száz egyedes tehenészeti telepeken gyakorlatilag már csak az elletőistállóban, a borjú- és üszőnevelésben használnak szalmát. A borjaknál persze az egyedi borjúketrecekben épp úgy, mint a csoportos növendéknevelőkben szalmával almoznak, de a tejelő tehéntartásban teljesen visszaszorult használata.

Dehogy olcsó! Nagyon sok pénzbe kerül kiépíteni a pihenő boxokat, a trágyatároló medencét, a szeparátort, megvenni a minimum 200 lóerős traktort a szállításra, aztán az 50-60 milliós tartálykocsit, amivel beinjektálják a trágyát a talajba. Ezek óriási összegekbe kerülnek, de az nem elhanyagolandó szempont, hogy ebben az esetben kell egy traktoros, egy traktor meg egy tartálykocsi, és gyakorlatilag az egész munkafolyamatot képes egy ember elvégezni.
A mélyalmos tartástechnológia esetében először is el kell készíteni a bálát, be kell szállítani, már ez sem kevés erőgépet igényel. De a bálákat aztán tárolni is kell, figyelni arra, hogy lehetőleg ne legyenek penészesek, utána bealmozni, majd negyedévente kitrágyázni, ezekhez a munkafolyamatokhoz szintén gépekre van szükség. A gépek bérlése tetemes összeg, megvenni még ennél is nagyobb. Ennyi gép működtetésére minimum két ember kell, plusz legalább 4-5 traktoros, akik a szállítást végzik. A trágyát ki kell vinni a trágyakazalba, ha éppen nem szórható, akkor később újra meg kell mozgatni, aztán ki kell szállítani a földre stb. Nincs erre már ember.
Ráadásul ma már versenyezni kell a szalmáért az állattartóknak a hőerőművekkel, amelyek évente több millió tonna bálára tartanak igényt. Nem véletlen tehát, hogy visszaszorulóban van a szalmahasználat az állattartásban – jelentette ki Húth Balázs.


