A Kertészeti Kutató Intézet állomásai (Érd, Cegléd, Újfehértó és Fertőd) tekintélyes számú fajtát, fajtaváltozatot, klónfajtát, sajátos egyedet jelöltek ki, és nagy részüket sikerült is leszaporítaniuk. Több-kevesebb sikerrel fajtagyűjteményeket létesítettek. A hajdani programot azért hozzuk újra szóba, mert nagyon hiányoznak az igazi génbanki kutatások – értve ez alatt a növényanyagok bővítését –, és ennek a problémakörnek az elméleti továbbvitele is.

Írásunkban mégis inkább gyakorlati szempontokat veszünk számba az egykori eredményekre támaszkodva.

A monomorf csoport infraspecifikus taxonja a forma, a fajta és a fajtacsoport, példaként a birs, feketeribiszke, házi berkenye, húsos som, málna, naspolya, sajmeggy és szelídgesztenye említhető. A polimorf fajok többféle alakban fordulnak elő, változatok és kultúrváltozatok formájában (kajszi- és őszibarack, cseresznye, mandula, dió, cseresznyeszilva).

Tovább bonthatjuk a gyümölcsalakok besorolását; vannak a Kárpát-medencében honos, meghonosodott és elvadult egyedek, spontán mutánsok vagy kultúrszökevények; ezek taxonómiai helyzetét jelen anyagban nem is tudjuk besorolni. Elsősorban a gyümölcsérési időpont alapján adunk áttekintést, felhívva a figyelmet az érvényes erdőlátogatási és erdőhasználati szabályokra, amik meghatározzák a gyűjtési, szedési lehetőségeket és korlátokat.

Az erdei szamóca cirkumpoláris faj, erdővágások, fiatal irtások területén gyakori, gyűjtése kedves passzió is lehet. Hozzá képest ritkább a csattogó szamóca, amely mészkedvelő, kontinentális és kollin faj, erdős pusztákon, sziklafüves lejtőkön találkozhatunk vele.

Házikertekben az elvadult egyedek felkutatása nehézségekbe ütközik (pl. Szentendrei-sziget, vagy egyes alföldi települések környéke).