A gyűjtemény bővítésénél egy-egy növényfaj jelentőségét meghatározza, hogy Hollandiában vagy a szomszédos országokban jelenleg mekkora területen termesztik, valamint mennyire kiemelkedő a ráépülő nemesítési munka és kutatás vagy mekkora volt a múltban betöltött társadalmi-kulturális szerepe. A gyűjteményben kiemelt szerepük van egyebek között a különféle baboknak, répáknak és a mángoldnak, valamint a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó más növényeknek. Már megkezdték e növények termesztését és a belőlük származó magok begyűjtését. Elegendő magmennyiség elérése után nemesítési célra is bocsátanak majd ki belőlük.

Kolumbusz idején érkezett a bab Közép-Amerikából Európába. A barna babot nagy mennyiségben termesztették korábban Hollandiában, komoly kereskedelmi szerepe is volt, de mára már ez a típus főként csak a veteményeskertekben található.

Ebből a világ legnagyobb hüvelyesgyűjteményéből kérték be az ebbe a csoportba tartozó magokat. A másik csoport azokat a hüvelyeseket tartalmazza, amelyek még nincsenek a génbankokban vagy olyan génbankokban találhatók, amelyekkel nehezen lehet a kapcsolatot felvenni. Az ide tartozó növények magjait különböző együttműködési módokon szerzik be, illetve begyűjtéssel jutnak hozzájuk. A vadon élő növények is fontosak a lehető legnagyobb genetikai diverzitás összeállításához. Például Albániában úgynevezett gyűjteményexpedíciókon szereznek a génbank számára használható növényi anyagot a vadon élő paszternák és sárgarépa esetében. A vadon élő növények jelentősége nem az agronómiai tulajdonságaik, azaz terméshozamuk, ízük miatt nagy, hanem a betegségekkel szembeni ellenálló képességük és szárazságtűrésük az értékük. Ezek a tulajdonságok a nemesítés során válnak kiemelkedővé.

A génbankban Hollandián belül is végeznek növénygyűjtéseket, ezáltal az őshonos növényzet is megőrizhetővé válik.