A növény, melyet karácsonyi hunyor, vagy karácsony rózsája névvel illetünk, természetesen nem áll rokonságban a valódi rózsával. Szokatlan szívóssága okán, illetve hogy ősz végén-tél elején borul virágba, vált babonák és ünnepi történetek kedves szereplőjévé.
Hogy tegyük hosszúéletűvé?
Kezdjük ott, hogy kiválasztottunk egy pompás növényt és hazavittük. Folytassuk az általános szabállyal, amit minden újonnan vásárolt növény esetében ajánlott betartani: nézzük meg, mi van a cserépben, vagyis vizsgáljuk meg óvatosan a gyökereit és az ültetőközegét. Tiszta szerszámmal távolítsuk el a penészes vagy elhalt részeket.
A hunyornak irtó érzékeny gyökerei vannak, és mivel a hírhedten veszélyes boglárkafélék családjába tartozik, -és minden része erősen mérgező-, ezért ültetésnél, gondozásnál, maggyűjtésnél bánjunk vele szó szerint és átvitt értelemben is kesztyűs kézzel.
A hunyor kültéri, télálló növény, ezért ha még ősszel sikerül beszerezni, nyugodtan kiültethetjük azonnal a végleges helyére. Ha később kerül hozzánk, vagy az ünnepi dekoráció részeként bent szeretnénk tartani, akkor inkább egy hűvös, de világos helyiségbe tegyük és ne egy túlfűtött szobába. A beltérben telelt növényeket tavasszal érdemes kiültetnünk. A legideálisabb élőhely számára egy lombhullató fa alatt található, amely télen engedi töltekezni, nyáron pedig lombkoronájával védi a megégéstől. Szóval olyan félárnyékos helyre van szüksége, ahol télen annyit napozhat, amennyit csak akar, nyáron viszont elbújhat egy „napernyő” alatt. Jól fontoljuk meg, mert nem szíveli a költözködést és a felesleges zaklatást. Ennél fogva a tőosztást is érdemes elkerülni, nincs rá szüksége.
Nálunk is biztonságosan áttelel, viszont a zord, téli szelek megviselhetik a leveleit, ezt elkerülendő öleljük körül egy könnyű, meleg avarpaplannal, vagy néhány fenyőággal. Erre például a megdicsőült karácsonyfánk ágai is megfelelnek.
A hunyor késő ősz, és kora tavasz között bármikor nyílhat, ha szerencsénk van, megcsodálhatjuk karácsonykor. De akkor sem kell elszontyolodni, mert helyenként előfordulhat, hogy a bimbók szorosan összehúzva csészeleveleiket végigácsorogják a cudarabb időjárást, és csak azután tárják ki magukat, hogy kora tavasszal kissé megenyhült az idő. De van ennek is ám jó oldala, mert méhecskéink nagy örömmel fogják látogatni, mint egyik első táplálékforrásukat.
Ajánljuk még:
