A csapadék eloszlásának egyenetlensége és a hőmérséklet emelkedése ugyanis mindinkább befolyásolja a legeltetési rendszereket is. A legeltető állattartás jövőjéről dr. Márton Judit, a Magyar Hereford, Angus, Galloway Tenyésztők Egyesülete tenyésztési osztályvezetője, igazgató-helyettese osztotta meg velünk gondolatait.
Magyarországon az éves csapadékösszeg átlagosan 550–600 milliméter. Eloszlása egyenetlen, ami mind a legeltetés, mind a takarmány-előállítás szempontjából kihívás az állattartóknak. Az ország nagy részén csapadékhiány és a felső talajrétegek kiszáradása figyelhető meg.

Különösen az Alföld térségében – Békés, Csongrád-Csanád, Jász-Nagykun-Szolnok és Bács-Kiskun vármegyékben – kedvezőtlenek a feltételek, ezért a gyep nem fejlődik megfelelően. Ezzel szemben a Nyugat-Dunántúl egyes területein (Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron vármegyék) kedvezőbbek a talajnedvességi viszonyok, így ott a legeltetés korábban is megkezdődhet.
A döntést gyakorlati szempontok is befolyásolják: az aszályos években gyakran nehezebben és magasabb költséggel előállítható téli takarmány sok esetben kényszerűen korábbi kihajtást eredményezhet. Ennek megfelelően a legeltetés megkezdését nem célszerű kizárólag naptári dátumhoz kötni, például idén a Szent György-nap az ország nem minden térségben tekinthető optimálisnak – ismertette Márton Judit.
Számolni kell a kiegészítő takarmányozással

Fotó: MMG archív
A csapadékosabb téli időszak ellenére az ország jelentős részén fennálló vízhiány érdemben befolyásolja a legelők hasznosíthatóságát. A talaj vízellátottsága ugyanis alapvetően meghatározza a fűnövekedést, és ezáltal a legelő terhelhetőségét is. Kedvezőtlen vízháztartás esetén a tavaszi fű gyengébben növekszik, a legelők korai igénybevétele és esetleges túllegeltetése pedig a nyári aszályos időszakban szükségessé teheti a kiegészítő takarmányozás korábbi megkezdését, illetve az állatok idő előtti behajtását a legelőről.
A gazdálkodóknak egyre inkább számolniuk kell a kiegészítő takarmányozással, különösen nyáron, amikor a gyep növekedése lelassul vagy akár teljesen leáll. A megelőző aszályos évek hatása halmozódik, ami tovább növeli a takarmány-előállítás bizonytalanságát és költségeit.
– Ebben a helyzetben felértékelődik a takarmánybázis tudatos tervezése. A vetésszerkezet átalakítása, például szárazságtűrő takarmánynövények bevonása, másodvetések alkalmazása biztonságosabbá teszi a takarmányellátást. Emellett egyre nagyobb szerepet kaphat a melléktermékek tudatos felhasználása is, hiszen csökkentheti a költségeket és növelheti a rendszer rugalmasságát.



