A Bakony-Vad Vadásztársaság vadászterületén elejtett dámvad trófeája az Országos Trófeabíráló Testület bírálatán 240, 41 CIC pontot ért el, és ezzel maga mögé utasította a legendás 237,63 CIC pontra értékelt, 2002-ben a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészetének területén elejtett, világrekordnak minősített egyedet. A Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) tagjaiból álló testület nemzetközi trófeabírálatán a magyar országos bírálat eredményét is felülmúló értékelést kapott a dámbika trófeája, ezzel pedig a világrekorder cím elnyerése sem kizárt, de ehhez még a CIC ülésének döntése szükséges.
De talán nem is véletlen ez a szép eredmény, hiszen Magyarország élőhelyi adottságai, az itt élő kiváló minőségű vadállomány és a hazai vadgazdálkodás magas színvonala együttesen ilyen természeti kincseket képes produkálni. A dámnak régről származó kulturális és vallási jelentőséget tulajdonítanak. Az ókori görög mitológiában Artemisz, illetve a római Diana istennők szent állata volt. Az istennők kultuszának köszönhetően indult hódító útjára a mediterráneumban, majd a római hódítás idején került Nagy-Britanniába, és onnan a 17-19. században a brit gyarmatbirodalom közvetítésével világszerte elterjedt.
A faj a melegebb térségekben elterülő, helyenként felnyíló erdőket preferálja elsősorban. Hazánkban a legismertebb előfordulási helye a Dunántúlon Tamás és Gyulaj környéke, valamint a lábodi régió, de viszonylag régi populációnak tekinthető a pusztavacsi is. Az 1970-es évektől sok helyre telepítették az országban (egyebek mellett vadaskertekbe), így került a Bács-Kiskunba, a Nyírségbe és Békés vármegyébe is. A hazánkban őshonos gímszarvasnál kisebb, testmérete 120-150 centiméter, marmagassága 70-90 centiméter, súlya 30-90 kiló között változik (ivar és élőhely függvénye). A faj jellegzetessége, hogy három színváltozatban fordul elő: vadas színben (az állomány 90 százaléka), fekete vagy sötét szőrben (7 százaléka), illetve fehérben (5 százaléka). Agancsának jellegzetessége, hogy a szemág, jégág és középág mellett nem koronába végződik a fejdísz, hanem lapátban, amely alakulásával „hasadhat”, azaz bemetszések jelentkezhetnek a lapátformán.
A bikák úgynevezett bőgőteknőt kaparnak maguknak, amelyet vizeletükkel, ondóváladékukkal megjelölnek és keményen védelmeznek. A bikák közötti rangsorrendet a barcogóhelyeken kivívott teknő helye mutatja. A középsők a legértékesebbek, míg a gyengébb bikák a szélre szorulnak. A tehenek ezeket a barcogóhelyeket keresik fel, ott választják ki a magasabb rangú bikákat, amelyekkel párzanak. 225-230 nap vemhesség után többnyire egy, ritkán két borjút hoznak világra. A többi vadfajhoz képest a dám jól viseli az ember közelségét, ezért szívesen tartják vadaskertekben.
Állományuk mostanra jelentősen megemelkedett, azokon a területek, ahol betelepítették, jelentős vadkárt képesek okozni a mezőgazdasági kultúrákban. Emiatt a vadászatra jogosultak kilövési terveiket a dámállomány növekedéséhez igazították. Ennek egyik jeles képviselője lett az említett veszprémvarsányi dámbika, amely, reméljük, hivatalosan is a világ legnagyobb trófeájával bíró elejtett egyede lesz.
Ajánljuk még:
