Az idők során a magyar elnevezése ugyan változott, de latin neve továbbra is a faj tudományos megnevezése maradt. A jákópapagájok alcsaládjába tartozik, de mégsem olyan „nagy dumás”, mint Jákó-rokona. A kongópapagáj Afrika középső régiójában honos, csapatokban él, fákban található odúkban fészkel. Természetvédelemi státusza nem veszélyeztetett, itthon mégis csak CITES engedéllyel tartható.

Három alfaja ismert, amelyek külsőleg hasonlóak (bár színezetükben egyértelmű különbségek vannak), élőhelyük szerint jól elkülöníthetők: kongói piroshomlokú afropapagáj (Poicephalus gulielmi gulielmi), Reichenow piroshomlokú afropapagáj (Poicephalus gulielmi massaicus), Neumann piroshomlokú afropapagáj (Poicephalus gulielmi fantiensis).
Nem árt tisztában lenni azzal, hogy – ahogy ez sok papagájfaj esetében megesik – a kongópapagájt az idők során sokféleképp hívták, hívják. Ennél a fajnál három alfaj is van, amelyek külsőleg is eltérőek, és bár keveredhetnek egymással, de a tenyésztők inkább a tiszta tenyésztést preferálják – habár hibridek is előfordulnak, főleg korábbról, amikor még nem figyeltek ennyire az alfajok különbözőségére. Szóval, ha megtetszik valakinek az egyik alfaj, jól nézzen utána, hogy tényleg azt kapja, amit szeretne.

Ahogy a bevezetőben is leírtam, a legújabb magyar neve a piroshomlokú afropapagáj, most mégis a régebbi, talán gyakrabban használt nevén, mint kongópapagáj hivatkozunk rá. A Poicephalus gulielmi gulielmi alapfajnak zöldes színű, fekete szegélyű a tollazata, pirosas-narancsos homlok-, szárnytő- és a combtollakkal díszítve. A Poicephalus gulielmi fantiensis alfajnál inkább narancsosabbak, sárgásabbak ezek a jegyek, míg a Poicephalus gulielmi massaicus – ez a legritkább – a legkevésbé színes alfaj.
Közepes testű (testhossza kb. 28-30 cm), mégis nagypapagáj jellegzetességeket mutató faj, amelyet elég nehézkes szaporodásra bírni. De mint társállat, kellemes társaság, barátkozó, hangja – papagájhoz mérten – kellemes, ami nem utolsó szempont egy sűrűn lakott helyen. Mivel erős csőrű, erre figyelemmel kell lenni a tartási helyének kialakításakor (ami a csőre ügyébe kerül, azt meg fogja rágni), de arra is vigyázni kell, hogyha „odacsíp”, sérülést tud okozni.
Hogyan tartsuk

Mindhárom alfaj tartási igénye megegyezik, egyedül nem érzik jól magukat, minimum két madarat tartsunk. Az ideális tartás a volier, amelyből szobai tartás esetén vagy ki van engedve, vagy szabadban egy nagy röpde csatlakozik a fedett helyhez. A hideg időre érzékeny, a telet nem bírja szabadtartásban, mindenképp fűtött helyet kell biztosítani ilyenkor is számukra, ahová visszahúzódhatnak. A szobai ketrec mérete minimum 100 x 100 x 60 cm legyen.