A maláriát a Plasmodium nembe tartozó parazita okozza, amely legtöbbször egy bizonyos szúnyogfajt, a maláriaszúnyogot (Anopheles) fertőz meg. Mivel a betegség gyakori volt a mocsaras, lápos vidékek környékén (amely a szúnyogok kedvenc szaporodási helye), ezért régen azt gondolták, hogy a mocsarak gőzei betegítik meg az embereket. Innen ered a kór neve is: latinul a ’malus aer’, olaszul pedig a ’mal aria’ azt jelenti: rossz/beteg levegő.
Akik megfertőződnek a betegséggel, azok magas lázzal, hidegrázással járó, influenzaszerű tüneteket produkálnak. Bár a kezeletlen malária akár halálos is lehet, ma már hatékony gyógymódok léteznek ellene. A világon a legelső és egyben legismertebb maláriaellenes gyógyszer a tonikokban is megtalálható lázcsillapító hatású kinin.
Ha már körbejárjuk a témát, sajnos nem szabad megfeledkeznünk a tavalyi évben Magyarországon is megjelenő nyugat-nílusi lázról, amely egy szúnyogcsípés útján terjedő vírusos betegség. Főként a dalos szúnyogok hordoznak madarakról emberre, de más hazai szúnyogfajokban is kimutatták már a vírust. A maláriát terjesztő rovarokkal ellentétben ezek a szúnyogok nappal is aktívak.
Súlyosabb esetben agyvelőgyulladással is járhat és akár halállal is végződhet a lázas betegség, az idősebb embereknél gyakoribbak az ilyen kimenetelű szövődmények.
És ha már vérszívók, itt vannak a kullancsok is, amelyeknek tavaszi rajzása éppen zajlik annak köszönhetően, hogy továbbra sincsenek olyan hideg telek, amelyek megtizedelnék az állományt. Ennek eredményeképpen, amit a Magyar Kutatási Hálózat közleménye is alátámaszt, nemcsak az ismert hazai kullancsfajokkal találkozhatunk az erdőkben, hanem invazív, idegenhonos fajokkal is. Ilyenek például a Hyalomma kullancsok, amik tőlünk délebbre, Afrikában őshonosak, de vándormadarak segítségével könnyen terjednek. Sajnos úgy néz ki, hogy a klímaváltozás eredményeképpen egyre nagyobb eséllyel találnak hazánkban számukra megfelelő életkörülményeket. Ezek az élősködők számos kórokozót, akár a krími-kongói vérzéses láz vírusát is terjeszteni – a betegség 30 százalékos halálozási aránnyal „dolgozik”. Éppen ezért kiemelten fontos megtelepedésüknek és terjedésüknek vizsgálata, amelyben a kutatók a lakosság segítségére is számítanak.
Hazánkban nagyjából 20–30 kullancsfaj él, amelyek első ránézésre nehezen megkülönböztethetők egymástól. A Hyalomma kullancsokat arról lehet megismerni, hogy nagyobbak és gyorsabbak a hazai fajoknál, sötét, egyszínű háti pajzs jellemzi őket, lábaikon pedig szabad szemmel is látható világos csíkok vannak.
Bármilyen kullancsfajjal is találkozunk, a legfontosabb szempont a rovar azonnali eltávolítása. Minél több időt tölt ugyanis a vérszívó a bőrünkbe fúródva, annál nagyobb az esély arra, hogy valamilyen kórokozó jut a szervezetünkbe. Ezért erdei túrák, kerti munkálatok után érdemes átnézni testünket, még akkor is, ha befújtuk magunkat valamilyen kullancsriasztóval, hiszen ezek a készítmények nem nyújtanak 100 százalékos védelmet.
