Építsünk ökologikus kertet, ahol a helyi adottságok (talaj-, fény-, vízviszonyok), az élő szervezetek – növények, állatok, ember – és megváltozott éghajlatunk hatásai együttműködhetnek. Hozzuk létre azokat a feltételeket, melyek támogatják az állatfajok megmaradását és sokféleségét a mi kis mikrovilágunkban is.

Sokféleség

Akkor várhatjuk el, hogy belépjenek kertünkbe a vadon élő állatok és hozzájáruljanak annak egészségéhez, életgazdagságához, ha madár- és beporzóbarát kertet építünk. Alapja a sokféle növényfajt és -fajtát tartalmazó változatos kiültetés, amelynek tagjai egymást segítve és erősítve képesek társulásként működni. Nagyobb számban őshonos növényeket válasszunk hozzá, és ezeket egészítsük ki olyanokkal, melyek búvóhelyet, pollent, nektárt és táplálékot adnak állatbarátainknak. Persze egy kertet akkor érzünk igazán a sajátunknak, ha az ízlésünknek megfelel. Ezért ültessünk bátran egyedi különlegességeket is, ha szeretnénk.

Kezdjük el fellazítani a szabályozottságot, a mértani vonalakat. Először kisebb területet hagyjunk meg szabadnak, kevéssé nyírottnak és rendezettnek, hogy otthonra lelhessenek az állatok. Ha így gondolkodunk, a kert hasonlítani fog ezen élőlények természetes otthonához, tehát lesz kedvük beköltözni.

Hagyjuk el a vegyszereket. Ha ezt megtesszük, a kert fokozatosan megtelik beporzókkal és kártevőket fogyasztó állatfajokkal, egyre nagyobb számban jelennek meg a természetes ragadozók, hiszen innentől már találnak táplálékot. A kert fokozatosan önszabályozóvá válik, ami nagy segítség lesz nekünk is, kevesebb lesz a fenntartási munkánk és a beteg növényünk. Arra ugyan ne számítsunk, hogy minden gyümölcs és virág a mi elképzeléseink szerint lesz tökéletes és hibátlan.