Bár csak két évtizede érkezett hazánkba az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa), mára az egész országban gyakori kártevő. Európába már az 1980-as években behurcolták, először Olaszországba, majd onnan terjedt tovább a kontinensen, valószínűleg dísznövényeken, faiskolai forgalomban. Önerőből nem repül messzire, de a széllel vagy járműveken potyautasként is terjedhet.

Szívogatásával kevéssé károsítja a növényt, jelenléte a rengeteg mézharmat miatt kellemetlen a kertben: ragacsos bevonat szennyezi a kerti bútort, gépkocsit, a károsítás helye alatt fejlődő növényeket.

Egy nemzedéke van, tojás alakban telel fás növényeken. A nőstények fűrészes tojócsövükkel képesek mélyen a növényi szövetbe helyezni a tojásokat, illetve kéregrepedésekbe rakják azokat. Melegkedvelő rovar, a tavasszal kikelő lárvák kártétele május végétől válik szembetűnővé. Testüket viaszszálak védik, minél fejlettebb a lárva, annál több. Csoportosan fejlődnek a növényeken. Lárvakeléstől 50-70 nap múlva alakulnak ki a kifejlett szárnyas egyedek. Apró, 5-8 mm-es rovar, szárnya világosszürke, sötét pontokkal. Pihenő helyzetben szárnyai sátorszerűen összeborulnak. Feltűnően nagy, sárga szemük van. Élénk mozgású rovarok, a lárvák és a kifejlett lepkekabócák is nagyot ugranak, ha megzavarják őket.

A kikelt lárvák szétszélednek a fáról, és lágyszárú növényeken is táplálkoznak a közelben, illetve a fakadó levelek keresik fel a fán. Különösen kedvelik a kúszónövényeket, ahol mindig van friss növedék. Elsősorban a levelek fonákán tartózkodnak, de hajtásokon, virágszáron is megtelepednek.