Az Egyesült Királyság élelmiszer- és agrárkereskedelmének egyik legérzékenyebb területe a Brexit után az állattenyésztés lett.

A szarvasmarha-, juh-, baromfi- és sertéságazat közvetlenül érintett a vámhatárok, az állategészségügyi előírások és a kereskedelmi megállapodások változásai miatt.

Az Egyesült Királyság a kilépést követően már nem az egységes uniós piac része, így az állati termékek forgalma jelentősen megnehezült: a vámkezelés, a származási bizonyítványok és a határállomásokon végzett állategészségügyi ellenőrzések új költségeket róttak a szereplőkre.

Exportgondok: nehézségek Európában, bizonytalanság globálisan

A brit élelmiszer- és italexport 2024-ben 24,6 milliárd fontot tett ki, de ennek jelentős része az EU-n kívülre irányult.

A brit húsipar képviselői szerint a Brexit előtti állapothoz képest akár 20–25 %-kal is visszaesett az élőállat- és húsforgalom az európai piacokon. Az ír agrárszektor, amely szorosan integrált a brit piaccal, különösen érzékenyen érzi ezt: Írország marhaexportjának hagyományosan több mint fele Nagy-Britanniába irányult.

A vámhatárok és az extra papírmunka nemcsak drágábbá tették az árut, hanem sok esetben a logisztikai folyamatokat is lelassították, ami friss termékeknél súlyos veszteség.

A brit kormány közben igyekszik új piacokat nyitni: az Egyesült Államokkal, Ausztráliával és Új-Zélanddal kötött kereskedelmi megállapodások lehetőséget adhatnak a hús- és tejtermékek kivitelének, ugyanakkor ezek komoly versenyt is hoznak a hazai gazdáknak.

Az új-zélandi és ausztrál marhahús például jóval olcsóbb, mint a brit vagy ír áru, így félő, hogy a hazai termelők piaci részesedést veszítenek saját belpiacukon is.

Import: a fogyasztói igények és a klímavita kereszttüzében

Az állati termékek importja a Brexit után nőtt: a brit kiskereskedelmi láncok egy része olcsóbb baromfit, sertéshúst és tejterméket hoz be az EU-n kívülről, különösen Latin-Amerikából és az USA-ból. Ez azonban erős társadalmi vitákat váltott ki.