Szerző: Andrej András
Az első faj a zöld bogyómászó poloska (Palomena prasina), amely ősszel barnás színű, majd az áttelelés után élénkzöld, 1-1,5 cm hosszú. A második a zöld vándorpoloska (Nezara viridula), mely szintén zöld, de kisebb, körülbelül 1 cm hosszú. A harmadik az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys), amely barnás márványos árnyalatú és a legnagyobb az eddig említett poloskák közül a maga 1,7 cm-es méretével.
Hazánkban mindhárom poloska jellemzően két nemzedékkel rendelkezik, de egyes irodalmi források aggodalomra adnak okot azzal, hogy kellően meleg környezetben például az ázsiai márványospoloskának akár hat nemzedéke is létrejöhet egy szezonban. A petékből kikelt lárvák általában öt fejlődési stádiumon mennek keresztül, jellemzően a kis lárvák nagyon hasonlítanak a már kifejlett egyedekre, csak a méretük más. Az irodalmi adatok szerint akár 30-40 nap alatt is ki tud fejlődni egy poloska. A kifejlett egyedek telelnek át, bizonyára mindenki találkozott már velük, ahogy a hideg közeledtével megpróbálnak védett helyre vonulni, akár a lakásba is bejutni. Tulajdonképpen mindegy is, melyik faj jelenik meg a zöldségeskertünkben, nagy bosszúságot és kárt tudnak okozni.
Kicsit foglalkozzunk a kártételükkel is. A poloskák szúró-szívó szájszervvel rendelkeznek, a táplálkozásuk során emésztőnedvet juttatnak a növénybe, segítve a minél könnyebb táplálékfelvételt. Az így bejuttatott emésztőnedv károsítja a sejteket, a paradicsom ízét, állagát, tárolhatóságát, megjelennek rajta a jellegzetes foltok, elszíneződések, besüppedések. Az így megszurkált paradicsom élvezhetetlenné válik, ezzel komoly gazdasági kárt is tudnak okozni.
Sajnos saját tapasztalatokról is be tudok számolni, már sok évvel ezelőtt találkoztam először ezekkel a kellemetlen vendégekkel, amikor kápiapaprikát termeltem a kertemben. Barátok kérdezték, hogy nincs-e gondom a poloskákkal. Én akkor tapasztalatlanul vágtam rá, hogy természetesen nincs. Aztán a kertben a hatalmas, esetenként fél kilogrammos kápiákon a napos foltokon akár 40-50 különböző méretű poloskát találtam. A szívogatásuk hatására a gyönyörű kárminpiros paprikáim húsa gumiszerűvé, élvezhetetlenné vált. A másik találkozásom pár évvel ezelőtt volt, amikor szintén hatalmas szárazság volt: nemcsak az őszibarackjaimat, hanem a fóliasátorban lévő csemegeszőlőmet is károsították. Mivel nem várható lényeges változás időjárásunkban, bizton kijelenthetem, hogy az elkövetkező jó néhány évben küzdenünk kell a poloskák ellen. Mivel általában vegyszeresen védekezünk kertünkben más kártevők ellen is, így a fellelhető hasznos parazita szervezetek száma nem elég nagy ahhoz, hogy kordában tartsa a poloskákat.
