Ragadozók az új klímában

Az éghajlatváltozás következtében világszerte átrendeződik az állatfajok elterjedése. Az elmúlt évtizedben számos olyan faj indult észak felé, amely korábban csak melegebb éghajlaton volt életképes. Az Egyesült Államokban ennek látványos példája a hollókeselyű, amely eredetileg Közép- és Dél-Amerikában élt, ám mára Kentucky, Ohio és Illinois legelőin is rendszeresen megfigyelhető.

A madarak terjedését az enyhébb telek és az emberi tevékenység egyaránt elősegíti. A városok és az utak mentén bőséges a dögforrás, a mezőgazdasági térségekben pedig kiszámíthatóan, ugyanabban az időszakban jönnek világra a borjak. Bár a hollókeselyűk alapvetően nem ragadozók, ha könnyen hozzáférhető táplálékot találnak, opportunista módon rátámadnak.

Az utóbbi években emiatt több amerikai államból is megszaporodtak a bejelentések újszülött vagy legyengült borjak elhullásáról.

A helyzet különösen nehéz, mert a hollókeselyűk az Egyesült Államokban védett fajnak számítanak, így a gazdák csak engedéllyel védekezhetnek ellenük. Az állattartók és természetvédők közötti feszültség nő, miközben mindkét oldalnak igaza van: a madarak fontos szerepet töltenek be a dögeltakarításban, ugyanakkor az állatállományban okozott károk valósak és növekvőek.

Európa sem mentes a konfliktusoktól

A hollókeselyűk Európában nem élnek, de a kontinensen is hasonló folyamatok zajlanak. A mediterrán térségben a barát- és fakó keselyűk egyre északabbra húzódnak: Spanyolországból, Olaszországból és Görögországból már a Balkán, sőt Közép-Európa felé is terjeszkednek. A felmelegedő telek és a változó éghajlat lehetővé teszik számukra, hogy olyan területeken is megtelepedjenek, ahol korábban a hideg miatt nem tudtak áttelelni.