Csakhogy… Valóban, a madárkák jó barátaink, de azért a kertészeknek mégis van kereplőjük, készítenek madárijesztőt, és a kukoricaföldeken a csőszök sem mindig csak rókákra vadásztak.

Szajkó

Ott van például a szajkó (Garrulus glandarius). Néha mátyásnak, mátyásmadárnak is hívják. Életvidám, élénk kis teremtmény, és az utóbbi időben már nemcsak az erdőkben, hanem a kertvárosokban, parkokban is előfordul. A mátyás nevet a hangjáról kapta, néha kicsit olyan, mintha azt kiabálná, hogy „mááá-tyás”. De ennél sokkal többre képes, ugyanis ügyes hangutánzó, és hajlamos ismételgetni, „szajkózni” azokat a hangokat, amik a környezetében megtetszenek neki.

Már vannak közöttük olyan nagyvárosi betyárok, amelyek nemcsak az erdő hangjaiból válogatnak, de simán leutánozzák az autóriasztók hangját, a motorok zúgását vagy éppen a kutyaugatást. Ha csöndben van, akkor is fel lehet ismerni, mert nagyon látványos. A legizgalmasabb része a nefelejcskék szárnytükör, ami már messziről látszik.

Ősszel áttér a vegetáriánus életmódra, és a természetben ilyenkor már nagyrészt csak makkokat fogyaszt. Nemcsak megeszi a tölgyek magját, hanem készleteket is felhalmoz belőle: ide-oda elrejt néhány makkot, hogy jusson télre is betevő. Van, amikor elfelejti, hova dugdosta el a készletét, ilyenkor a makkok kicsíráznak, fává cseperednek, úgyhogy még a feledékenység is jól jön a természetnek, hiszen segít az erdők felújításában.

Hogy miért kell akkor mégis beszélni róla? Ültessenek csak el egy szelídgesztenyefát, dédelgessék öt-hat évig, amíg termőre nem fordul. Ekkor érkezik a szajkó, és mire észbe kapnánk, a teljes évi gesztenyetermésnek lába kélt. Négyesével-ötösével hordja a magokat, és csak ő tudja, hova dugdossa el, egy nap alatt képes végezni egy kisebb fával. Ellene nem lehet sokat tenni, a szajkó túljár a kertész eszén: az összes gesztenyét eltünteti. Egész nyáron gyérítette a kártevőket, ilyenkor pedig benyújtja a számlát. Jobb nem ágálni mindezért, hanem csöndben, békében fizetni.

Feketerigó

Hasonló betyár a feketerigó (Turdus merula) is. Párokban él, de gyakran bandáznak és tényleg minden kertben jelen vannak, még ott is, ahol macska van. A legismertebb madaraink közé tartozik, a hímek koromfekete tollazatát és élénksárga csőrét, a nőstények barnás árnyalatát mindenki jól ismeri. Azt is jól tudjuk, hogy rengeteg bogarat, szöcskét, hernyót kapnak el.

Ugyan fogyasztják a gilisztákat is, de arról általában nagyvonalúan megfeledkezünk, olyankor félrenézünk. A feketerigó marad a „hasznos” kategóriában, hiszen egész nap látványosan hordja a kukacot a gyerekeinek. És akkor itt jön az a bizonyos, ökológiai „de”!