A Kelet-Angliai Egyetem (UEA) tudósainak vizsgálata kimutatta, hogy a hőstresszel, az öregedéssel és az anyagcserével kapcsolatos egyes gének eltérően viselkednek a Grönland délkeleti részén élő jegesmedvéknél, ami arra utal, hogy alkalmazkodhatnak a melegebb környezetükhöz – írja a Phys.org.
Ez a felfedezés arra utal, hogy ezek a gének kulcsszerepet játszanak abban, hogyan alkalmazkodnak vagy fejlődnek a különböző jegesmedve-populációk a változó klíma és táplálékkínálat hatására.
A szerzők szerint ezen genetikai változások megértése fontos a jövőbeli természetvédelmi erőfeszítések és további kutatások koordinálásához.
Az eddigi előrejelzések szerint a jegesmedvék több mint kétharmada 2050-re kihalhat, és az évszázad végére a faj teljesen eltűnik. Az Északi-sarkvidéki-óceán is minden eddiginél melegebb, a hőmérséklet tovább emelkedik, csökkentve a medvék számára létfontosságú tengeri jégtáblák mennyiségét, amelyeken fókára vadásznak — ez a példányok elszigetelődéséhez és éhezéshez vezet.
A kutatás
A Mobile DNA folyóiratban megjelent tanulmány elemezte a Grönland északkeleti és délkeleti részén élő jegesmedvéktől vett vérmintákat, hogy összehasonlítsa az úgynevezett „ugráló gének” (https://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/8615/mik-azok-az-ugralo-genek ) — a genom kicsiny, mozgékony elemei, amelyek befolyásolhatják más gének működését — aktivitását, kapcsolatukat a két térség hőmérsékleti viszonyaival és az ezekkel összefüggő génexpressziós változásokkal.
A kutatás vezetője, Dr. Alice Godden az UEA Biológiai Tudományok Karáról figyelmeztetett, hogy bár a felfedezés némi „reményt” ad, továbbra is szükség van a globális felmelegedés lassítására irányuló erőfeszítésekre.
„A DNS minden sejtben megtalálható útmutató könyv, amely meghatározza, hogyan fejlődik egy élőlény” — mondta. „Amikor a medvék aktív génjeit összevetettük a helyi klímaadataikkal, azt találtuk, hogy az emelkedő hőmérsékletek drámai növekedést idéznek elő az ugráló gének aktivitásában a délkeleti grönlandi medvék DNS-ében.
„Ez lényegében azt jelenti, hogy a különböző medvecsoportok DNS-ének más és más részei változnak eltérő ütemben, és ez az aktivitás úgy tűnik, összefügg a környezetükkel és annak éghajlatával. Ez azért fontos, mert ez az első alkalom, hogy kimutatták:
