Aprólékos és rendszeres metszést igénylő feladat, de a végeredmény igen látványos.

Díszfákból és gyümölcsfákból egyaránt nevelhetünk alakfát, ami lehet síkban kiterített szabályos vagy szabálytalan, illetve tetszőleges alakú korona. Mindegyikhez szükségünk van az ágakat rögzítő támasztékra, mert lekötözés nélkül nagyon nehéz megformázni ezeket a különleges fákat. A kialakítás és a fenntartás menete hasonlít a szőlőlugaséhoz, és olyan erős kúszónövényekben is gondolkodhatunk, mint a lilaakác vagy a trombitafolyondár. Idővel és kitartással ezekből is fatermetű növényt nevelhetünk.

Két dimenzióban

Klasszikus változatuk az úgynevezett spalír, ami kétdimenziós fát jelöl. Valaha azt ajánlották, hogy épületek, falak déli oldalára, védett fekvésbe ültessük a fényigényes csonthéjasokat és úgy alakítsunk belőlük ilyen jól benapozott, lapos koronájú fát, de azok az idők már elmúltak. Manapság túl erős a napsugárzás és túl nagy a meleg ahhoz, hogy déli vagy akár nyugati fekvésben neveljünk ilyen kitett koronájú fát, inkább a keleti oldalt javaslom.

Akár ősszel, akár tavasszal telepítünk, rendszeresen öntözzük a csemetét, hiszen az utóbbi években különösen tavasszal fordul elő hosszú száraz időszak, amikor nem kapnak elég csapadékot a növények. Faiskolai lerakatokban nem túl nagy az alanyválaszték, mindenesetre ehhez a formához ne törpe alanyú oltványt válasszunk, de ne is a legerősebb növekedésű vad alanyokat, mert azokkal is meggyűlhet a bajunk. Ráadásul az alanyválasztásnál fontos szempont a kertünk talaja is.