0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. december 20.

A békák gyilkos lódarazsat ennének?

Meglepő módon a békákat nem zavarja a lódarazsak csípése. Ezzel pedig jó lehetőséget kínálnak ahhoz, hogy feltárják a méreggel szembeni rezisztencia mögött húzódó mechanizmusokat.

A lódarazsak már a megjelenésükkel is félelmet keltenek a legtöbb emberben. Az állatvilágban azonban madarak, pókok és békák is képesek elfogyasztani ezeket a „csípős” rovarokat. A lódarázs mérge, melyet a fullánkon át fecskendez ellenfelébe éles, intenzív fájdalmat okoz. Emellett roncsolja a szöveteket, és a vörösvértestek pusztulását, valamint a szívműködésben is zavart okozhat – akár halálos is lehet. Hogy a rá vadászó állatok vajon rezisztensek a méregre, vagy egyszerűen csak elkerülik a szúrásokat, ez eddig nem volt világos – írja a Phys.org.

„Ugyan a tavi békák gyomortartalom-vizsgálatai során találtak bizonyítékot arra, hogy lódarazsakat is fogyasztanak, eddig még nem vizsgálták, hogyan képesek erre” – mondta a Kobe Egyetem ökológusa, Sugiura Shinji.

béka szúnyog víz rovar vadállat élőhely biodiverzitás
Illusztráció
Fotó: Pixabay

A kísérlethez egy Japánban honos valódi békafajt (Rana), a Pelophylax nigromaculatus-t használták. Három ázsiai lódarázsfajt kínáltak a kétéltűeknek: Vespa simillima, V. analis, és V. mandarinia (egyik fajnak sincs magyar neve, és nem is azonosak a hazánkban nemrég megtalált ázsiai lódarázzsal, a V. velutina-val).

Laboratóriumi körülmények között minden békának csak egy lódarázzsal kellett „megküzdenie”, és a kutatók igyekeztek a békák méretéhez igazítani a darazsakat. Így a legnagyobb testű kétéltűek kapták a világ legnagyobb testű lódarazsát, a V. mandarinia-t.

Képesek-e sértetlenül megúszni a csípős lakomát a békák?

Az Ecosphere-ben megjelent tanulmány döbbenetes eredményről számolt be: a békák egytől egyig aktívan támadtak a darazsakra. Sőt, mindhárom faj esetében jelentős hányadban el is fogyasztották a prédát annak ellenére, hogy többször is megcsípték őket a szájukon, vagy akár a szemükön is. Az „áldozati arány” 93 százalék volt a V. simillima (a legkisebb, 20-24mm), 87 százalék a V. analis (kicsit nagyobb, 22-30mm), és 79 százalék a V. mandarinia (akár 45mm is lehet) esetében.

„Miközben egy hasonló méretű egér akár bele is pusztulhat egyetlen szúrásba, a békák nem mutattak semmilyen látható sérülést azután, hogy több csípést is elszenvedtek. Ez a rendkívüli ellenálló képesség egy erős méreggel szemben izgalmassá és egyedivé teszi a felfedezést.” – mondta Sugiura.

Korábbi tanulmányok alapján a mérgező szúrások által okozott fájdalom és az esetleges halálozás nem feltétlenül függnek össze.

Néhány méh, darázs és hangya igen fájdalmas csípésre képes, míg mások nem olyan fájdalmasak, ám nagyobb eséllyel lehet halálos.  Lehetséges, hogy ezek a békák kétféle toleranciát is kifejlesztettek, ami lehetővé teszi hogy sikeresen elfogyasszák a lódarazsakat.

További kutatásokra van azonban szükség hogy kiderüljön: vajon ezek a békák valamilyen fiziológiai gátat fejlesztettek ki, például olyan fehérjéket, melyek blokkolják a darazsak mérgét és a fájdalmat. Vagy a lódarázs fegyvere evolúciósan úgy alakult, hogy nem hatásos a kétéltűekre?

Forrás: Phys.org

Magazin ajánló: