A 36 európai ország közül Észak-Macedónia számít a legalacsonyabb árfekvésű országnak a standard élelmiszerkosarat tekintve, mivel az ottani 73 eurós mutató 27 százalékkal kisebb az uniós átlagnál. Ezzel szemben Svájcban az élelmiszerárak 61,1 százalékkal meghaladják az uniós átlagot. Svájcot Izland és Norvégia követi 46,3, illetve 30,6 százalékos mutatókkal. Nyugat-Európában általában magasabbak az élelmiszerárak, mint a kontinens déli és délkeleti országaiban, míg az északi országok árfekvése kimondottan a legmagasabbak közé tartozik.
Öt további uniós tagországban: Dániában (119,3 euró), Írországban (111,9 euró), Franciaországban (111,5 euró), Ausztriában (110,9 euró) és Máltán (110,9 euró) az élelmiszerárak szintén legalább 10 százalékkal meghaladják az EU átlagát. Az unió népesebb tagországai közül Olaszország (104 euró) és Németország (102,9 euró) mutatója is magasabb az EU átlagánál, míg Spanyolországé (94,6 euró) 5,4 százalékkal elmarad attól.
Ezzel szemben Délkelet-Európában és a nyugat-balkáni országokban az élelmiszerárak összehasonlíthatatlanul alacsonyabbak: a már említett Észak-Macedónia és Románia mellett Törökország (75,7 euró), Bosznia-Hercegovina (82,5 euró), Montenegró (82,6 euró) és Bulgária (87,1 euró) mutatója több mint 10 százalékkal elmarad az unió átlagától, míg Szerbia (95,7 euró) és Albánia (98,7 euró) mutatója alulról közelíti meg azt. Olyan közép-európai országok, mint Szlovákia, Lengyelország, Csehország és Magyarország mutatója (hazánké 93,9 euró) szintén az EU-átlag alatt, vagy annak közelében van
Egy, az Euronews által közölt írás idézi Ilaria Benedetti, a viterboi Tuscia egyetem professzora azon megállapítását, mely szerint olyan strukturális tényezők, mint például a termelési költségek, az ellátási lánc integrációja és a globális sokkokra való érzékenység, kulcsszerepet játszanak az árkülönbségek kialakulásában.
– fogalmazott a professzor, hangsúlyozva, hogy az árkülönbségek nagy szerepet játszanak abban, hogy az egyes háztartások bevételüknek mekkora arányát kénytelenek élelmiszerekre fordítani. Több, kevésbé fejlett kelet- és délkelet-európai országban a háztartási kiadások több mint 20 százalékát költik az élelmiszerekre, míg a magasabb jövedelmű gazdaságokban ez az arány általában nem éri el a 12 százalékot. Azaz ugyanazon mértékű áremelkedés sokkal súlyosabb következményekkel jár az alacsonyabb jövedelmű országokban.
Alan Matthews, a Trinity College Dublin professzora az Euronews Businessnek azt nyilatkozta, az élelmiszerárakban mutatkozó eltérések legfőbb oka a jövedelmek és bérek közötti különbségekben keresendő. A magasabb átlagbérű országokban, mint Dánia és Svájc, az élelmiszerárak általában magasabbak, mert a mezőgazdaságban, a feldolgozóiparban és a kiskereskedelemben felmerülő bér- és járulékos költségeket áthárítják a fogyasztókra.
– Az adózásbeli különbségek, különösen az élelmiszerekre kivetett áfa, szintén felelősek ezekért az eltérésekért – tette hozzá a kutató. Egyes országokban, például Németországban vagy Írországban az élelmiszerek áfája alacsonyabb, vagy 0 százalék, míg más országokban, mint Dániában, az élelmiszereket nem kedvezményes, hanem a normál áfával terhelik.
