0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. február 12.

Pávát látván… – tartsunk pávát!

A páva otthon van szinte az egész indiai szubkontinensen, legészakibb elterjedési területe Nepál szubtrópusi része, az ott lévő lombhullató trópusi erőerdők.

Magyarországon az erdei-mezei utak mellett a vadveszélyre olyan táblák hívják fel a figyelmet, melyeken egy stilizált, ugró őz látható. Persze vaddisznó, dámvad, gímszarvas, muflon is szerepelhetne rajta, lévén ők is éppen akkora, sőt még nagyobb galibát tudnak okozni, mint e kis testű szarvas­féle.

Olyan vadveszélyt jelző táblával azonban, amelyen madár szerepel, eddig csupán egy helyen találkoztam: Srí Lankán, ahol a háromszög alakú táblán egy páva képe látható.

A szigetországban ugyanis rengeteg a páva (Pavo), a nagyobb parkokban, erdőn-mezőn és dzsungelben egyaránt találkozhatunk vele. A srí lankai pávák nagy számáról a magyar nyelven is több mint száz éve megjelent „nagy brehmben” (Alfred Brehm – Az állatok világa) ez olvasható: „Sir Emerson Tennent váltig erősítgeti, hogy a páva való szépségéről csak az alkothat magának fogalmat, aki saját szemeivel künn a természetben, a magános vadonban gyönyörködhet benne. Ceylon-szigetének (ma Srí Lanka – K. Zs.) európaiaktól ritkán látogatott részeiben, ahol nem háborgatják, rendkívül gyakori, úgyhogy nappal százakat láthatunk.”

Pávák a hajnali ködben (Nepál)
Pávák a hajnali ködben (Nepál)
Fotó: Kovács Zsolt

A pávák rendkívül nagy száma azért is meglepő, mert erre a nagy testű madárra bizony sok ragadozónak fájhatna a foga. Valószínűleg testmérete éppen akkora, hogy ragadozó madarak már nem bírnak el vele és a szőrmés ragadozók is csak bizonyos méret felett jelentenek veszélyt számára, belőlük viszont már egyre kevesebb van. A szigeten élő leopárdok állománya is mind csekélyebb – a pávák nagy örömére.

Srí Lanka és Nepál

A páva otthon van szinte az egész indiai szubkontinensen, legészakibb elterjedési területe Nepál szubtrópusi része, az ott lévő lombhullató trópusi erőerdők.

A srí lankai Udawalawe Nemzeti Park az egyik utolsó valóban természetes élőhely a szigeten, olyannyira, hogy itt még vadon élő elefántokkal is találkozhatunk.

Kora hajnalban, még sötétben indultunk a terület bejárására. A fák tetején egyre-másra tűntek fel a még szunyókáló pávák. Magasan töltötték az éjszakát, így például a rókák vagy más ragadozók nem juthatnak pávaeledelhez.

Amikor pedig már sütött a nap, a harmatos fűben lépdeltek, vagy ha nem is láttuk őket, jellegzetesen fülsértő kiáltásuk messziről utalt jelenlétükre.

Rézuszmajom és pávakakas a közös alvófán(Nepál)
Rézuszmajom és pávakakas a közös alvófán (Nepál)
Fotó: Kovács Zsolt

Egy évvel később a nepáli Chitwan Nemzeti Parkban találkoztunk e pompás madárral. Nem voltak annyian, mint Srí Lankán, de azért akadt belőlük bőven. A hajnali párafelhőben itt is, ott is előbukkantak. Nem tudom, hogy miért, de nem egyszer az alvófáknál vegyes csapatot alkottak a rézuszmajmokkal (Macaca mulatta). Talán nagyobb biztonságban érezték magukat a ragadozókat hamar megneszelő majmok társaságában. (Vagy éppen ugyancsak emiatt nem a pávák keresték a majmok társaságát, hanem éppen fordítva: a majmok a pávákét.)

Amint felkelt a nap, a pávák rögvest táplálék után néztek, ilyenkor feltűntek az utakon és az út menti tisztásokon is. Magvakat, gyümölcsöket, egyéb növényi részeket, kisebb állatokat, főként rovarokat, esetleg rágcsálókat keresgéltek.

Feltűnően szelídek voltak, hosszan gyalogoltak a lassan haladó gépkocsi előtt. Láttunk háremet, de magányos kakast és tyúkokat is. Ez persze nem is csoda, mert a kakas nem vesz részt a költésben és a fiókák vezetgetésében.
Forrás: Kistermelők Lapja

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: