Február 10-én este egy webinárium keretében Benke Szabolcs agrármérnök, a HUN-REN CSFK Földrajztudományi Intézetének munkatársa mutatta be annak a több mint két évtizede zajló zalai tartamkísérletnek az eredményeit, amely Szentgyörgyvár és Dióskál határában vizsgálja a különböző talajművelési rendszerek hatását. A 2003-ban indult program eredeti célja a Balaton nyugati vízgyűjtőjén jelentkező diffúz mezőgazdasági szennyezés mérséklése volt, mára azonban komplex talajtani, ökológiai és ökonómiai vizsgálattá nőtte ki magát. A kísérlet különlegessége, hogy hazai körülmények között, üzemi léptékben, több mint húsz éve gyűjtenek adatokat, így valódi trendek és hosszú távú hatások rajzolódnak ki.

Erózió és vízveszteség: meghökkentő különbségek

Szentgyörgyváron 9–10%-os lejtőkategórián, homokos löszön kialakult agyagbemosódásos barna erdőtalajon állították be az eróziós parcellákat. A szántásos és a forgatás nélküli, talajkímélő művelés összehasonlítása során 2003 óta mérik a lefolyó víz és a lehordott talaj mennyiségét.