A földben fészkel, és kizárólag egyetlen növénynemzetség fajait látogatja hazánk egyik különleges beporzója, a pitypang-bányászméh. Ezt a rovart kizárólag tavasszal, március és májuk között láthatjuk hazánkban, addig ugyanis a föld alatt lárvaállapotban fejlődnek. Ez az aprócska rovar 10-12 milliméter hosszú, testét barna szőrzet fedi, ebből fakadóan egyáltalán nem feltűnő faj.
A pongyolapitypang a mindene, szinte kizárólag ennek a növénynek a nektárját keresi. Ez a faj is – mint a hazánkban élő több mint 700 vadméh faj 75 százaléka-, a földben fészkel. A hímek a nőstények előtt 1-2 héttel bújnak elő, amikor a pitypang nagyobb számban kezdi bontani virágait és itt keresik a frissen kelt, még nem párzott nőstényeket.
Fészkeire egy nomád méhfaj, a Nomada trispinosa vadászik, és mihelyt a gazda elhagyja a fészket, behatol és a táplálékkal teli kamrákban elhelyezi saját petéit. Ez a fajta túlélési stratégia jól ismert a kakukk kapcsán, ezért az ilyen életmódú méheket kakukk méheknek is nevezik – írja a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság hírportálja.
Tavasszal a hímek általában a fészkelőhelyük közelében, alacsonyan repülnek, a nőstényt keresve. Aggodalomra nincs ok, ők nem tudnak szúrni, teljesen ártalmatlanok. Párzás után a hím elpusztul, a nőstény pedig megkezdi a fészkelőhely építését, egy 5-60 cm mély folyosó ásásával a földben.
Napjaink kerti trendjei miatt sajnos a pitypanggal tarkított udvarok helyett a monokultúrás, öntözött, műtrágyázott és gyomirtóval kezelt pázsit éli divatját, amivel az emberek nemcsak a pitypang-bányászméheknek ártanak, de közvetlen környezetüket is szennyezik, jellemzően azt a területet, ahol a gyerekeik is sok időt töltenek. Pedig a pitypang növény készséggel, ráadásul ingyen lazítaná kertünk talaját, elpusztult gyökerei mentén pedig a víz utat talál a mélyebb talajrétegekbe, amelyek helyén földigiliszta-járatok alakulnak ki.
A bányászméhek a természetben fészkeiket leggyakrabban meredek lejtőkön, töltéseken, kavicsbányáknál, gyepekben találjuk. A fészkelőhely kialakítását érdemes a ház déli oldalára tervezni. A legmegfelelőbb egy alig benőtt vagy szabadon álló, sovány talajjal borított rész. A természetes, buja kertek előnyben vannak, mivel sok vadnövény eleve ezt a talajtípust kedveli.
Először is ássunk egy gödröt kb. ásónyi mélységben. A helyszín lehetőség szerint meleg, napos legyen, némileg védve az esőtől. Töltőanyagként akár egy régi homokozó homokját is használhatjuk. Fontos, hogy ne friss, mosott homokot hozzunk! Ez ugyanis túl laza és a járatok könnyen bomlanak. Így tudunk a számukra lakhatást biztosítani a kertünkben.
