Szerző: Molnár Balázs

Ha egy általános iskolás gyerektől megkérdezzük, milyen vízben élő teknőst ismer, valószínűleg rávágja, hogy ékszerteknős. Alapvető probléma az ékszerteknősökkel, hogy a pár centisen megvásárolt kisteknősből pár év alatt egy akár 30 cm hosszú állat fejlődhetett ki. Így sokan megszabadultak tőlük úgy, hogy elengedték a közeli tavakban. Kezdetben úgy gondolták, hogy az ékszerteknősök nem bírják ki nálunk a telet. Ugyanakkor

A túlélésükben ez nem gátolta őket, viszont szaporodni hosszú ideig nem tudtak hazánkban. A kidobott felnőtt teknősök viszont az őshonos mocsári teknős (Emys orbicularis) populációkra súlyos csapásokat mérhetnek. Mivel az ékszerteknős nagyobbra nő, kiszorította az élőhelyéről, elvette a táplálékát, a napozóhelyeket. A klímaváltozás hatására, az egyre forróbb nyarak és az enyhe telek miatt a tojásaik már hazánkban is képesek kikelni a természetben. Előfordul, hogy kiássák mocsári teknősök tojásait, miközben a sajátjaikat elrejtik a földbe. Az ékszerteknősök gyorsabb fejlődésének köszönhetően a vidrák és más ragadozók számára is a mocsáriak lettek a könnyebben levadászható zsákmányállatok.

Alternatíva, avagy megoldás

A fentebb említett problémák miatt ma már nem lehet se tenyészteni, se árusítani ékszerteknőst. Ezért megjelent a piacon számos alternatíva, hogy mégis ki legyen szolgálva a víziteknősöket kereső vásárló kör is. Erre példa a mi általunk is tenyésztett közönséges pézsmateknős (Sternotherus odoratus). Ez egy kisebb méretű- és helyigényű, de hasonló tartást igénylő teknős faj.

Páncélja magas, ovális, színe szürkés-feketés. A fiatalokon még lehetnek apróbb minták a test felületén, de ezek eltűnnek idővel. A feje oldalán két világos sárga csík fut végig. Az álla alatt apró, húsos tüskék, úgynevezett bajuszszálak foglalnak helyet, amikkel a vízfenéken érzékelni tudják a táplálékot.

Ideális tartási körülményei

A méretéből adódóan kisebb a helyigénye az ékszerteknőséhez viszonyítva. Elegendő nekik egy 100-150 literes akvárium. Fontos, hogy ne mély legyen az akvárium, hanem inkább nagy alapterületű, mivel nem az úszás a kedvencük, így a víz is maximum 20 centiméter körüli mélységű legyen, hogy hátsó lábaira állva kilógjon az orra hegye a vízfelszínre. Szereti a búvóhelyeket, felfedezni való zugokat, érdemes lehet neki berakni kerámia barlangokat, köveket, faágakat. Aljzatnak ideális a finom homok, ebben szeret turkálni. Nálunk van egy szigetük is, ahová kimászhatnak. E fölé helyezhető egy melegítő lámpa, ami biztosítja a 30-32°C hőmérsékletet a felszínen és egy UV-B lámpa, ami segít a páncélépítésben. A víz hőmérséklete legyen 24-26°C körüli, ezt egy vízmelegítővel könnyen biztosíthatjuk.