Szerző: Molnár Balázs

A csuklyás patkányok (minden más ma labor-, vagy hobbiállatként tartott patkányhoz hasonlóan) a vándorpatkánytól (Rattus norvegicus) származnak. Európai elterjedésük a 18. század Angliájából indult, ahol a különlegesebb színű befogott vándorpatkányokat továbbtenyésztették és házikedvencként értékesítették minden féle színváltozatukban. Ekkor alakult ki a jellegzetes csuklyás mintázat is, mint egyik legnépszerűbb színváltozat. A nevet az egyedi mintázatáról kapta: feje, nyaka és a válla sötét (mint egy csuklya), míg a teste többi része fehér, a hátán pedig gyakran egy sötét csík fut végig a faroktőig.

Érdekesség, hogy Hugo Crampe ilyen patkányokon tudta először bizonyítani Mendel öröklődési törvényeit az állatvilágban 1877 és 1885 között. Ma a csuklyás patkány név nem csak az eredeti színváltozatot, hanem házikedvencként tartott különböző színű patkányokat is jelenti.

Rágcsálók, akik intelligensebbek pár kutyánál is

A rágcsálók rend tagjai nagy általánosságban butább állatoknak vannak elkönyvelve, hiszen általában kis méretük és gyűjtögető/rágcsáló életmódjuk erre enged következtetni. Ez alól látványos kivételek a patkányok, azon belül is a feljebb említett csuklyás patkányok. Mivel több évszázada háziasították, így volt idő a megfigyelésükre és viselkedésük feltérképezésére.

Ilyen például, hogy képesek megtanulni a nevüket, így visszahívhatóak lesznek és figyelmüket is könnyebben fel lehet kelteni. El tudják sajátítani különböző akadálypályák megoldását, vagy hívásra tárgyakat visznek oda a gazdájuknak. Érzelmi intelligenciájukról tanúskodik, hogy felismerik gazdájuk hangját és illatát is. Igénylik a fizikai kontaktust gazdájuktól, legyen az simogatás, vagy csak szimplán a vállon ülés.

Tartásuk házikedvencként

Alapvető szabály, hogy mivel társas lény nem szabad magányosan tartani őket. Ha nem szeretnénk tenyészteni őket, akkor is érdemes legalább 2 vagy 3 egyedet egyben tartani azonos neműekből, ezzel elősegítve a mentális egészségüket. Mi tenyésztjük is őket, így több hímet és nőstényt tartunk egyben, előfordulhat néhány kisebb verekedés közöttük, de ezek sosem komolyak, amikkel sérülést okoznának egymásnak. Emiatt érdemes egy többszintes, mászókákkal felszerelt, platformos ketrecben tartani őket, ahol tudnak együtt is lenni (például alváskor), de külön is, ha arra van szükségük. Táplálkozásukat tekintve mindenevők. Vásárolhatunk speciális patkánytápot és magkeveréket, de emellett érdemes friss zöldségeket, gyümölcsöket és néha állati fehérjét (főtt hús, tojás) is adni nekik.