A Leideni Egyetemen kutató Pengxuan Xie ökológus azt vizsgálta, hogy a tetőkön történő termesztés hozzájárulhat-e a városi élelmiszer-termeléshez, számolt be róla a fruchthandel.de portál cikke.

Az extrém időjárás, a geopolitikai feszültségek és a logisztikai szűk keresztmetszetek egyre sebezhetőbbé teszik az élelmiszerláncokat. A tetőkertek ugyanakkor egyes láncszemeket megerősíthetnék, nyilatkozta Pengxuan Xie: képesek lennének friss termékeket szolgáltatni a fogyasztóknak a lakóhelyük közelében, növelve ezzel az élelmezésbiztonságot. Ugyanakkor hozzájárulnának a biológiai sokféleséghez, ellensúlyoznák a városi hőszigeteket és összegyűjtenék az esővizet.

Hány tető lehet alkalmas?

A hollandiai egyetem kutatója azt akarta kideríteni, hogy hány tető alkalmas zöldségtermesztésre, és miként járulhatnak ezek hozzá az élelmiszertermeléshez. Kutatását Amszterdamban kezdte. Egy földrajzi információs rendszer (GIS) segítségével, amellyel adatokat lehet térképen megjeleníteni és elemezni, megvizsgálta, hogy hány tető lenne alkalmas zöldségtermesztésre.

Egy szimulációs modell segítségével ezután megvizsgálta, milyen arányú lehet a független önellátás (az élelmiszer-termelés és -igény aránya) ezeken a tetőkön. Gondosan meghatározva, hogy mely növényeket hol kellene termeszteni, kiszámította, hogy

a tetők Amszterdam zöldségfogyasztásának 12,4%-át fedezhetnék (a WHO által ajánlott napi 400 grammos zöldség-gyümölcs bevitellel számolva).

A megfelelő növények közé tartoznak a hagyma, a saláta, a póréhagyma, a karfiol, a káposzta és a brokkoli. Ahogy a kutató kifejtette, szándékosan olyan zöldségeket választott, amelyeknek a helyi étkezési kultúrában nagy szerepük van, illetve sekély a gyökérzetük, vagyis nem gond számukra, hogy a tetőkerti talajréteg általában nem vastagabb 20 centinél.

A kutató 626 további európai városban is megvizsgálta ugyanezt, és nem meglepő módon azt állapította meg, hogy vegyes a kép, nem mindenhol lennének ugyanilyen arányban alkalmasak a tetők az élelmiszertermelésre. „Egy-egy város élelmiszer-önellátási potenciális a helyi éghajlattól, a népsűrűségtől, a város méretétől és a megfelelő tetők számától függ” – magyarázza.