Tünetei, hogy az agancstő kétszeresé duzzad és deformálódik, valamint az agancslevetés ideje előtt az agancs kitörik a helyéről. Az állat életének folyamán ez mindaddig megismétlődhet, míg az agancstő a koponya síkjáig nem törik le.
A betegség először a ’90-es évek elején jelent meg Somogyban és Tolna megyében.
Azóta sincsenek számszerű adatok feljegyezve a kórról, az egyes elejtett vagy megfigyelt egyedeknél csupán annyit jegyeztek fel, hogy abnormis agancs, de hogy sérülés vagy betegség következtében, azt még a terítékre hozott egyedek esetében a hatósági trófeabírálat során sem rögzítették pontosan.
A betegség utáni kutatás érdekében konzorcium jött létre, ahol három egyetem, két kutatóközpont, valamint számos kutató vesz részt a munkában. A mintavételezés többnyire az említett két megyében zajlik hivatásos és sportvadászok segítségével.
A betegség nem áll összefüggésben a bikák életkorával, idős és fiatal egyed is éppúgy megfertőződhet.
Két évvel ezelőtt a betegséget még fajspecifikusnak tartották, azonban később kiderült, hogy őzbaknál és gímszarvasnál is jelentkezett hasonló tüneti probléma.
Az mára már letisztázott, hogy a betegség polifaktoriális, azaz több tényező együttes hatása váltja ki. Egyebek mellett emiatt sem lehet egyelőre a betegséget kezelni.
A vizsgálatok jelentős részét a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézete (NAIK MBK) végezte el. De jelentős érdemei vannak a kutatásban az Agrárminisztériumnak is, hiszen a tájegységi fővadászi rendszer létrehozása nélkül ez a kutatás el sem kezdődhetett volna.
