0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. december 6.

Sötét lidércek a magosban’

A varjúfélék családjába tartozó hazai fajokat nem éppen a legnépszerűbb madarak közé soroljuk. A dolmányos varjú, a szarka és szajkó, mint vadászható szárnyas kártevő, vadgazdálkodási szempontból képes komolyabb károkozásra is az apróvadfajok állományában, emellett védett énekesmadaraink fészkében is jelentős kártételt okozhatnak.

Az említett vadászható varjúféléken túl ugyancsak ebbe a családba tartozik a védett csóka, a holló, a vetési varjú és hazánk nyugati határihoz közel elszórtan előforduló kormos varjú is. Lehet sokaknak meglepő, de egyben valamennyi felsorolt faj az énekesmadarak táborát képviselik. Nem véletlen hangutánzó képességük, akár szavakat is képesek eltanulni egyes fogságban tartott egyedek.

De talán a legkiemelkedőbb tulajdonságuk az összes madárfaj között az az intelligenciájuk, amellyel elképesztő dolgokra is képesek.

Szinte sztárként tartották számon a kétezres évek elején Betty-t, az új-kaledóniai varjút, aki oxfordi kutatók előtt mutatta be, hogyan készít eszközt ahhoz, hogy a szűk csőbe rejtett táplálékot megszerezhesse. A varjú fogott egy drótot, csőrével meghajlította az egyik végét, majd a csőbe helyezve azt, kihalászta a rejtett táplálékot.

Hazánkban is előforduló jelenség, főként lakott területen, hogy a varjak dióval a csőrükben felszállnak egy magasabb tárgyra, és onnan ejtik le azt, hogy az aztán betonon összetörjön. De olyan is megfigyelhető, hogy szándékosan az útra helyezik a csonthéjast, hogy az ott elhaladó autók összetörjék számára a diót.

Magyarországon a városokban főként dolmányos varjúval, csókával és szarkával találkozhatunk, a ligetes, csöndes, kertvárosi részeken viszont már szajkókat is megfigyelhetünk.

A holló, mint legnagyobb varjúfélénk állománya is egyre inkább növekvő tendenciát mutat, főleg a Dunántúlon kerül szem elé, de térhódítása miatt már sok helyen találkozhatunk velük. Leleményességüket mutatja, hogy a zöldruhás vadászokat cserkelés közben rendszerint követik a magasból, és mikor a puska megszólal, tudják, hogy hamarosan lakomához jutnak a vad zsigereiből.

A vetési varjú régen vadászható faj volt, azonban a faj az intenzív vadászat mellett is jelentősen elszaporodott, ezért a nagyobb varjútelepek körül mérget vetettek be az állomány apasztása érdekében. Jelenlegi állományának jelentős része télen behúzódik a lakott területekre, valamint a hazai állomány mellé északról is érkeznek a hidegebb telekről példányok.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu