0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. május 18.

A kígyók szaporodási stratégiái

A terrarisztika világában a kígyók tenyésztése az egyik legizgalmasabb, de egyben legösszetettebb feladatok egyike.

Szerző:
Molnár Balázs

A kígyók esetében alapvetően két nagy csoportot: a tojásrakó (ovipar) és az (ál)elevenszülő (vivipar) fajokat különböztethetjük meg. De mik is a különbségek köztük?

Fotó: Molnár Balázs

A legelterjedtebb szaporodási mód a hüllőknél az, hogy a nőstények a megtermékenyült tojásokat elássák, vagy valamilyen biztonságos helyre rejtik, és a tojások kikeltetését a nap melege biztosítja. Viszont létezik, egy nem annyira közismert forma is, ami evolúciós szempontból fejlettebb stratégiának is minősül.

 

Egyes fajok a megtermékenyült tojásokat nem rakják le, hanem azok az anyaállat testében fejlődnek ki, és csak a lerakás előtt, vagy közvetlenül a lerakáskor kelnek ki. A következőkben megvizsgáljuk, hogy miben is tér el a két forma és miért mondhatjuk azt, hogy könnyebb lehet elevenszülő kígyót tenyészteni.

A tojásrakó szaporodás kihívásai és a tojás sérülékenysége

A tojásrakó kígyók tenyésztése komoly technikai odafigyelést igényel, mivel a tojások szerkezete és fejlődési igényei rendkívül speciálisak. A legtöbb gyík és az összes tojásrakó kígyó tojása rugalmas héjú. Ez azt jelenti, hogy a madarakkal ellentétben a héjban a mészkristályok száma kicsi, köztük csak a héjhártya rostjai találhatóak meg.

Ebből következik, hogy a tojások rendkívül érzékenyek a környezeti tényezőkre, elsősorban a nedvességre.

Fejlődésük során a tojások a környezetből vizet vesznek fel, ezért, ha a közeg nedvességtartalma nem megfelelő összeszáradnak, ha pedig túlságosan magas, akkor a tojás túl sok vizet vesz fel, megreped, és a megnövekedett belső nyomás elpusztítja a fejlődő embriót.

A mesterséges keltetés nehézségei

Terráriumi körülmények között a tojásrakó fajok szaporítása szinte elképzelhetetlen mesterséges keltető nélkül, de szerencsére ma már mindenki számára elérhetőek ezek a berendezések. Ezekre azért van szükség, mivel a terráriumban lerakott tojások kikeltetése magában a terráriumban ritkán ad jó eredményt. A rugalmas héjú kígyótojások kifejezetten a párás, úgynevezett alsófűtésű (akvárium típusú) keltetőket igénylik, ahol a vizet fűtik, és annak párolgása biztosítja a számukra létfontosságú magas páratartalmat.

Fotó: Wikimedia Commons

Ilyen keltetőt mi is készíthetünk házilag, egy akvárium megtöltésével, ami egy platformra ráhelyezzük a tojástálcánkat, a vizet vízmelegítővel melegítjük, a tetejét pedig lefedjük egy üveglappal, hogy a pára ne szökjön ki belőle.

A keltetés során a hőmérsékletnek egy szűk, fajra jellemző tartományban, általában 26-32 °C közöttinek kell maradnia, mert a túl magas vagy túl alacsony értékek a keltetés eredményességét drasztikusan rontják.

Az így való keltetés rendkívül sok odafigyelést igényel, a megfelelő pára és hőmérséklet megtartása érdekében. A kis kígyók kikelésekor figyelni kell arra, hogy ne essenek bele a keltető vizébe, mert ez a fulladásukhoz vezethet.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: