Az tojásrakó előnyei
A legfőbb előny abban rejlik, ahogy korábban említettem már, hogy az anyaállatban találhatóak végig a tojások a fejlődés során. Így aktívan képes szabályozni az embriók fejlődéséhez szükséges feltételeket az anya, ezzel elkerülve a külső környezet hatásait.
Az anyakígyó a viselkedésével a természetben (például a napon történő sütkérezéssel vagy árnyékba húzódással) pontosan be tudja állítani azt az optimális testhőmérsékletet, amely a kicsinyek fejlődéséhez elengedhetetlen. Ezt terráriumban is le tudja követni (fűtőlapra fekvés, itatótálba bújás), ezzel elkerülve a tojásrakó fajoknál rettegett kiszáradás, túlnedvesedés, vagy a penészedés kockázatát.
A természetben továbbá a ragadozók sem tudják kifosztani a védtelen, földbe ásott fészket, ezáltal nagyobb a szaporulat egyedszáma is. Nekünk csak annyi a dolgunk pároztatást követően, hogy amíg az anyaállatban fejlődnek a kicsik, addig is mindent megadunk számára, hogy ideális legyen a környezet.
Célszerű ilyenkor a terráriumot kitakarítani és a nőstény kígyót is lefürdetni. Ezzel megszüntetjük a „szülés szagát”, ami csökkenti az anyaállat agresszióját.
Néhány érdekes viselkedésforma
Végül szeretnék bemutatni néhány érdekességet a tojásrakó kígyók utódgondozó viselkedésében. Nem minden faj hagyja magára a tojásait a lerakás után. A Pitonfélék (Pythonidae) aktív hőtermeléssel (termogenezis) segíti a tojások kikelését. A nőstény a fészekalj köré tekeredik és izommozgással emeli azok hőmérsékletét.
Ezzel gyorsítja a kelést és védi is a tojásait. A királykobra (Ophiophagus hannah) az egyetlen kígyófaj, amely valódi fészket épít. A nőstény a testével leveleket és ágakat söpör egy kupacba, amelynek a közepére rakja a tojásait. A fészek tetején vagy közvetlen közelében marad, és rendkívül agresszíven védi azt minden betolakodóval szemben a kikelés pillanatáig.
Bár a Viperafélék (Viperidae) többsége vivipar, egyes fajoknál az anya az utódok mellett marad, akár 1-2 hétig is (az első vedlésig). Ez védelmet nyújt a ragadozók ellen abban a kritikus időszakban, amíg az utódok még sérülékenyek és nem kezdtek el táplálkozni.
Szerző:
Molnár Balázs
