A magyar élelmiszeripar problémái nem egyetlen tényezőre vezethetők vissza: az ágazat helyzetét egyszerre alakítják a gazdasági környezet változásai, a fogyasztás szerkezetének átalakulása, a nemzetközi verseny erősödése és az állami beavatkozások következményei. A jelenlegi helyzet megértéséhez ezért egyszerre kell vizsgálni az ágazat teljesítményét, a piaci folyamatokat és az előttünk álló kihívásokat – mondja Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége (FÉSZ) elnöke.
Szerkezeti problémák
Az élelmiszeripar 2025-ben az ipar egészéhez képest valamivel kedvezőbb teljesítményt mutatott: miközben az ipar teljesítményének volumenindexe összességében 3,7 százalékos csökkenést mutatott, az élelmiszeripar visszaesése fél százalék volt. Elégedettségre azonban nincs ok, hiszen az elmúlt három évből kettőben visszaesést könyvelhettek el – tette hozzá. A 2026 első negyedévében mért 1,6 százalékos növekedés ugyan pozitív jel lehet, de korai lenne ebből tartós fordulatra következtetni.
Különösen figyelemre méltó, hogy az elmúlt három évben a belföldi és az exportértékesítés szinte azonos pályán mozgott. Korábban több olyan időszak is volt, amikor éppen az export húzta pozitív tartományba az ágazat teljesítményét, tavaly azonban mind a belföldi, mind az exportértékesítés csökkent. Az idei első negyedévében ugyan a belföldi értékesítés 0,6, az export pedig 6 százalékkal nőtt, a szerkezeti problémák továbbra is fennállnak.
A FÉSZ-elnök szerint a legnagyobb gond továbbra is az, hogy
Ha összevetjük az élelmiszer-kiskereskedelmi forgalom alakulását a hazai élelmiszeripar belföldi értékesítésével, jól látszik, hogy az ágazat rendre elmarad a fogyasztás változásától. Tavaly például, miközben az élelmiszer-kiskereskedelem nőtt, a hazai értékesítés ismét csökkent. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az importtermékek folyamatosan növelik részesedésüket a magyar polcokon.
A hazai polcfelület alakulása szorosan összefügg az elmúlt évek hatósági intézkedéseivel. Az árstopok, majd később az árrésstop olyan piaci torzulásokat idéztek elő, amelyek hosszú távon is éreztetik hatásukat.
A FÉSZ már tavaly is jelezte: nem fair az élelmiszeripart felelőssé tenni az inflációért, különösen annak fényében, hogy az év elején a legnagyobb áremelkedést produkáló termékek – liszt, tej, tojás, étolaj – korábban mind árstopos termékek voltak. A tavalyi inflációs hullám jelentős részben éppen az árstopok utóhatásaként kialakuló korrekció eredménye volt.
