Véletlenből lett családi életforma
Holló Mátyás a 32. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok Kiskérődzők Szakmai Napján mesélte el a hallgatók számára gazdasága történetét. Családjuk 1986-ban kezdett juhtenyésztéssel foglalkozni Bács-Kiskun vármegyében, Fülöpszállás térségében.
A kezdet szinte véletlenszerű volt: a helyi TSZ felszámolta juhállományát, édesapja pedig átvette az állatok legeltetését. A gazdaság merinó típusú juhokkal indult, amelyeket kezdetben elsősorban gyapjútermelésre szelektáltak.

„A nyolcvanas évek végén a gyapjú rendkívül értékes terméknek számított, kilogrammonként akár 200–280 forintot is fizettek érte, miközben az élő bárány ára jóval alacsonyabb volt. A rendszerváltás után azonban a hazai textilipar összeomlása a gyapjúágazatot is magával rántotta.”
A hús került előtérbe
A gyapjúpiac visszaesése után a juhtartók kénytelenek voltak a húsirányú termelés felé fordulni. Holló Mátyás szerint azonban a magyar merinó esetében továbbra is fontos cél a megfelelő gyapjúminőség megőrzése.
A fajta kettős hasznosítású: hús- és gyapjútermelésre egyaránt alkalmas. A tenyésztőszervezet rendszeresen vizsgálja az állatok gyapjúját, különösen a szálfinomságot, amelynek 26 mikron alattinak kell lennie. A tenyésztő hangsúlyozta, hogy ha már merinóról beszélünk, akkor annak jó minőségű gyapjút is kell termelnie.
Jó anyai tulajdonságok és termelékenység
A magyar merinót Holló Mátyás elsősorban kiváló anyai tulajdonságú fajtának tartja. Kiemelte, hogy az állatok jól illeszkednek a piaci igényekhez, hiszen húsvétkor és karácsonykor is szükség van exportképes bárányra.
A fajta egyik legnagyobb előnye a rövid ellési ciklus. A tenyésztő tapasztalata szerint megfelelő tartás mellett két év alatt három ellés is megvalósítható. Azokat az egyedeket viszont, amelyek csak évente egyszer ellenek, igyekeznek kizárni a tenyésztésből.



