Az utóbbi években Európában a darutenyésztés virágzó üzletnek bizonyult, mivel Ázsia egyre gazdagodó országaiban, különösen az évezredes darukultusszal rendelkezőkben komoly hagyományai vannak ezeknek a fenséges állatoknak ház körüli tartásának. Míg az ezredforduló táján ezerszám importálták Kelet-Afrikából, leginkább Tanzániából a vadonfogott szürke koronásdarvakat Thaiföldre, Malajziába, Szingapúrba és Indonéziába, addig a 2000-es és a 2010-es években leginkább Kína volt az, mely az egyre csökkenő kvótával rendelkező koronásdarvak legtöbbjét megvásárolta.
Részint az állategészségügyi szigorú korlátozások bevezetésével, másrészt a természetvédelem erősödésével egyre kevesebb madár juthatott el az ázsiai célországokba, így
Kontinensünkön már a 19. század második felében szaporították a szürke koronásdarut, akkori nevén a közönséges pávadarut. A Fővárosi Állatkertben ebben az időben e faj mellett a hazánkban is honos szürke, valamint a pártás darut (akkori nevén kisasszonydarut) is bemutatták. Magyarországon a koronásdarvakat nagyobb kastélyok parkjaiban is szívesen tartották. Az állatkert 1909-12-es átépítését követően Kittenberger Kálmán egy pár szürke koronásdarut küldött Kelet-Afrikából, melyek 6 évig nem érdeklődtek egymás iránt, azonban 1918-ban háromtojásos fészekaljjal hálálták meg a gondoskodást. A fiókák kikeltek, szépen cseperedtek, de sajnos, feltehetőleg az akkori ellátási nehézségekre visszavezethető elégtelen takarmányozás miatt ősszel nemcsak a fiókák, hanem az anyamadár is elpusztult bélgyulladásban.
Nyugat-Európában ma igen sokan tenyésztenek koronás darut, a piac egyre jobban telítődik, ezzel, valamint a koronavírus okozta válsággal is magyarázható, hogy a tavalyi árnak akár már a feléért is kínálják ezeket a pompás gázlómadarakat.
További híreket „koronavírus” témakörben, ide kattintva olvashat tematikus oldalunkon.
