Jellemzője a szikes mozaikos élőhely. A környék állattartását is ezek a természeti adottságok, a Hortobágy közelsége, valamint az ártéri gazdálkodás hagyományai határozzák meg. A térségben a hangsúly a rideg vagy félrideg tartáson és az őshonos magyar fajtákon van.

A Tisza-tó körüli gyepek és a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó területek kiváló legelőt biztosítanak, ahol a nagyüzemi és a családi keretek között zajló szarvasmarha- és juhtartás a jellemző. Kiemelt szerepet kap a magyar szürke marha, amely jól bírja a szabad ég alatti tartást, de gyakori a rackajuh is. A víz közelsége miatt a kacsa- és lúdtartás is tradicionálisan erős a régióban.

A térségben az állattartás nem a tömegtermelésről szól. Mivel a legelők jelentős része természetvédelmi oltalom alatt áll, itt a ridegtartásban nevelt állatok vegyszermentes, természetes takarmányon élnek. Az így nyert hús magas minőségű. A poroszlói éttermek és vendégházak előszeretettel vásárolnak a helyi gazdáktól, így a rövid élelmiszerlánc előnyeit élvezhetik.

Gyöngy József: „Szeretjük csinálni”

Poroszló határában, útban Borsodivánka felé találjuk Gyöngy József családi gazdaságát. A kapun belépve egy méltóságteljesen sétáló pávát és egy tollait széttáró, rikácsoló pulykát pillantunk meg, sejtjük, hogy itt számos háziállatfajtát találunk.

Gyöngy József szakmáját tekintve állattenyésztő, jelenleg is egy szarvasmarhatelep vezetője, a gazdaságot pedig azért hozta létre, hogy megteremtse a család számára az élelmiszert.

A tanyához emlékek is fűzik, mert az édesapja annak idején itt, a termelőszövetkezeti tehenészetben fejős volt, József gyerekkorában sok időt töltött ezen a helyen, sőt nyári munkán is dolgozott itt. 1997-ben megvásárolta a tanyát, de elsősorban nem nosztalgiából, inkább gazdasági megfontolásból, mert a családi ház udvarán tartott sertések és szarvasmarhák akkorra kinőtték a helyet.

Jelenleg 90 szarvasmarha, 100 juh, sertésből két koca és szaporulata, kecskék, lovak, baromfi alkotják az állatállományt a tanyán. Az istállóban magyar tarkák sorakoznak, és van pár borzas deres, amik ha elérik a vágósúlyt, élő állatként értékesíti őket.

– Úgy gondoltam, végleg abbahagyom a sertéstartást, de csak nem tudtam meglenni nélkülük, ezért vásároltam két magyar nagyfehér kocát, azoknak már van szaporulata – mondta József, aki a malacok egy részét eladja, a többit hizlalja, és környékbeli kistermelőknek értékesíti, akik feldolgozzák és továbbértékesítik. A takarmányozásnál törekszik arra, hogy egészséges, háztáji jellegű húsa legyen az állatoknak, hiszen ők maguk is ezt fogyasztják.

Tovább sétálunk a nyulakhoz, megtudjuk, hogy a fiúgyermek „mániája” a nyúltartás, a húsát pedig nagyon szeretik, még kolbászt is készítenek belőle. A gazda azt állítja, nincs ennél jobb sütőkolbász. A következő ólban kecskék pihennek, több mint százan, a gazda itt is megjegyzi, hogy kiváló, ízletes a húsuk, szereti is a család. Rendszeresen feji őket, a felesége túrót, sajtot, joghurtot készít a tejből. Mint mondja, a kecsketúrónak nincs párja, náluk minden ebből készül, nem tehéntúróból. Bár már több mint elég a családnak, lehetne eladásra is készíteni, de úgy gondolja, akkora beruházás lenne egy kis sajtműhely, ami nem érné meg ekkora állománynál.

Mellettük bégetnek a juhok, sok újszülött és néhány napos bárány álldogál az anyja mellett. Vegyes az állomány, főként dorperek, de van néhány racka is. Hobbiból kezdte el a tartásukat, de ez már jócskán túl van ezen a mennyiségen, mutatja az állományt.

A szénabálák mellett lovak álldogálnak. Egyet vásároltak annak idején, mert a kislány, Blanka, lovagolni szeretett volna. Később kiderült, hogy valójában kettőt vettek, hamarosan megszületett a kiscsikó, ami a Titok nevet kapta. Őket egy furioso kanca váltotta, Rozi, aki már 27 éves. A fiút, Zsombort pedig a fogathajtás érdekelte, így még több ló érkezett.

A tojást erdélyi kopasznyakú és itáliai fajtájú tyúkok adják, időközben kissé összekeveredtek, és már van kopasznyakú itáliai beütéssel, és fordítva is, nézegetjük a különféle színben játszó tollakat. A baromfiudvart néhány kacsa is gazdagítja.

Egy kárpáti borzderes és egy jersey tehén pedig azért került a tanyára, mert szeretnének vajat is készíteni, a kecsketej erre kevésbé alkalmas, mert a zsírtartalma jóval alacsonyabb, magyarázza a gazda.

Ma már jóval több állat van, mint amit a család elfogyaszt. Gyöngy József azt mondja, a felesleget nem tudja kinek eladni. Nehéz itt vevőt találni rá, részben azért, mert a ház körül mások is tartanak állatot, másrészt a bizalmatlanság az oka.

– A városi emberek már kezdenek rájönni, hogy a tanyán megtermelt élelmiszer egészségesebb, értik, hogy a minősége azért is jó, mert eleve magunknak készítjük. De itt helyben nem érdeklődnek iránta, ezért inkább „lábon” értékesítem az állatokat. Pedig akadna itt eladó nyúl- és kecskehús, tojás és kecsketej is.

Az ő feladata lesz eldönteni, hogyan tovább. Kézenfekvő lenne a bővítés, amihez szükség lenne területre, legelőre, ám ez jelenleg megoldhatatlan feladatnak látszik, mert a környéken nincs eladó földterület.