A Tomcsányi család névjegye kötelez: a dinasztia alapítója a néhai prof. dr. Tomcsányi Pál akadémikus, a hazai fajtakísérleti és minősítési rendszer atyja volt. Így a sóskúti gyümölcsös átalakulása mögött három nemzedéknyi szakmai örökség és tapasztalat áll. A gazdaság jelenleg a generációváltás küszöbén áll: Tomcsányi Pál lassan átadja a stafétát fiainak. A családi munkamegosztásban Tomcsányi Attila a pénzügyekért felel, Tomcsányi Gábor a stabil hátteret biztosító kereskedelmi lábat igazgatja. Bár a napi operatív feladatokat már megosztják, a stratégiai technológiai fejlesztésekről még az édesapával, Tomcsányi Pállal beszélgettünk.

A fennmaradó részen pedig új telepítések és egyéb kultúrák osztoznak, például egy feldolgozóipar közvetlen kérésére 5 hektáros Szomolyai fekete fajtájú cseresznyeültetvényt telepítettek.

Vége a gumibaracknak

A gazdaság korábbi működési modellje szorosan összefonódott a hazai konzerv- és üdítőiparral. Éveken keresztül hatalmas felületeken termesztettek kifejezetten ipari célfajtákat, elsősorban a Baby Gold őszibarackcsalád tagjait, melyek rendkívül jó alapanyagot biztosítottak a feldolgozóiparnak. Ez a piac azonban gyökeresen megváltozott, és a hazai feldolgozó-kapacitások drasztikusan apadtak. Tomcsányi Pál tapasztalatai szerint a partnerek egyre kevesebb gyümölcsöt vásároltak tőlük, és előszeretettel importáltak olcsóbb mediterrán alapanyagot (például Görögországból vagy spanyol piacokról). A feldolgozók irányítását tisztán pénzügyi menedzsment vette át: ha a világpiacon olcsóbban köthető le az őszibarackvelő vagy -sűrítmény, akkor a hazai ültetvények sorsa másodlagossá válik. Az idős ipari barackosokat a Sóskút Fruct ezért kivágta.

Ez az értékesítési irány teljesen más ültetvényszerkezetet követel meg: míg az ipar egyöntetű minőséget követelt egy adott időszakban, a frisspiacon előny a folyamatos ellátás, ezért a gazdaság inkább elaprózza az ültetvényeit, kisebb táblákban több, egymást érési időben követő fajtát telepítenek.

A fajtaválasztás folyamatos. Tomcsányi Pál szomorúan tapasztalja, hogy a hazai gyümölcsnemesítés és fajtakutatás az elmúlt évtizedekben visszaszorul. Új, versenyképes magyar fajták gyakorlatilag nincsenek a piacon, a termelők rá vannak kényszerítve, hogy a külföldi katalógusokból válasszanak. A szigorú állami fajtakísérleti rendszer megszűnésével a gazdák teljesen magukra maradtak, és a saját tőkéjüket kockáztatva kénytelenek vakon kísérletezni.

A frisspiaci őszibarackok közt csúcsminőséget ígérő Royal-sorozat tagjai (Royal Summer, Royal Time) Sóskúton nem működtek jól. Ezek a mediterrán klímához szokott fajták a hazai kontinentális, ingadozó téli időjárásban nem tudtak mélynyugalomban maradni. A tél végi hirtelen meleghullámokra korai nedvkeringéssel válaszoltak, a rügyek megpattantak, s a korai ébredés miatt az elmúlt hat évben a Royal Summer szinte minden tavaszi fagy alkalmával 100%-ban károsodott. Hat év alatt mindössze egyszer-kétszer tudták megkóstolni a gyümölcsét, gazdasági hasznot soha nem hozott, így a teljes állományt kivágták. A Royal Time szintén a működőképesség határán egyensúlyoz, a legkisebb tavaszi stresszre eldobja az összes termést. Hasonló kudarcot hozott a Tuleu szilvafajta. A szakirodalom szerint a Stanley szilvával egyszerre kellene virágoznia, és kölcsönösen porozniuk egymást. A sóskúti mikroklímán és meszes talajon azonban a két fajta virágzása között egy hét eltolódás alakult ki, így a Tuleu megporzás híján rendszeresen termés nélkül maradt. Másfél hektáron ez nem okoz csődöt, de jól mutatja a külföldi leírások hazai bizonytalanságát.