Egy friss kutatás most választ ad arra, hogyan jutnak be ezek az anyagok a növényekbe, és milyen mértékben jelennek meg egyes részeikben.

A mezőgazdaság a világ vízfelhasználásának közel 70%-át igényli, így egyre sürgetőbbé válik az alternatív vízforrások bevonása a kertészetekben is. A tisztított szennyvíz ebben a helyzetben nemcsak vízpótlást jelenthet, hanem egyben tápanyagforrásként is szolgálhat, hiszen gyakran tartalmaz a növények számára még hasznosítható nitrogént és foszfort. Nem véletlen, hogy világszerte erősödik az újrahasznosítás iránti törekvés.

Ausztrália vízhiánnyal küszködő térségeiben és Kaliforniában ugyancsak bevett gyakorlat a kezelt szennyvíz mezőgazdasági hasznosítása, amellyel jelentős mennyiségű ivóvizet tudnak kiváltani. A nemzetközi példák jól mutatják, hogy ahol a vízkészletek szűkösek, ott a szennyvíz újrahasznosítása már nem csupán lehetőség, hanem egyre inkább elkerülhetetlen. Ugyanakkor a víz újrahasznosítása új kérdéseket is felvet.

Az idén tavasszal nagy visszhangot kiváltó amerikai kutatás arra kereste a választ, hogy a tisztított szennyvízben gyakran kimutatható pszichoaktív gyógyszermaradványok vajon hol „kötnek ki” a növényekben. A kísérlet során paradicsomot, sárgarépát és salátát neveltek kontrollált körülmények között, és négy, a szennyvízben rendszeresen előforduló, idegrendszerre ható gyógyszerhatóanyag – karbamazepin (epilepszia ellen), lamotrigin (hangulatstabilizáló) amitriptilin és fluoxetin (antidepresszánsok) – útját követték nyomon.

Gyógyszermaradvány főként a levelekben

A növények legföljebb 45 napon keresztül kapták a hatóanyaggal dúsított tápoldatot, majd korszerű analitikai módszerekkel vizsgálták, mi épül be a szövetekbe, mi alakul át, és mindez pontosan hol halmozódik fel. Az eredmény a kertészeti gyakorlat szempontjából is jól értelmezhető, a levelek bizonyultak a fő „gyűjtőhelynek”. A paradicsom levelében mért koncentráció több mint kétszázszorosa volt a termésében kimutatottnak, míg sárgarépánál a levélzetben körülbelül hétszer magasabb értékeket mértek, mint a gyökérben.

A jelenség magyarázata a növények vízforgalmában rejlik. A gyökereken keresztül felvett víz – a benne oldott anyagokkal – a szállítószöveteken át a levelek felé áramlik, majd ott a sztómákon keresztül elpárolog, az oldott vegyületek azonban visszamaradnak a levélszövetben. A növények ráadásul nem rendelkeznek olyan hatékony kiválasztó mechanizmusokkal, mint az állatok. Emiatt a bekerülő gyógyszermolekulák egy része a sejtfalakhoz kötődik, más részük pedig a vakuólumokban – a sejtek belső üregeiben – halmozódik fel. Idővel így fokozatosan koncentrálódhatnak a növényi szövetekben.