„Itt, Karancsberényben születtem 1974-ben. Nagyapám, miközben téeszben dolgozott, háztáji gazdaságot vezetett, abba születtem bele. Amióta a szemem kinyílt, ezt tanultam, őmellette szorgoskodtam. A vérünkben van a gazdálkodás, ez lett az életünk” – meséli Torák Krisztián a falu szélétől párszáz méterre lévő tanyáján.

– A nagyapámnak fejőstehenei voltak, és akkoriban a téeszen belül működő tejcsarnokba adtuk le a tejet. Egy-két borjút nevelt, ahhoz szénát takarítottunk be, meg mindent megtermeltük, ami a gazdaságba kellett, mert az őseinkhez hasonlóan önellátóak voltunk. Amikor megöregedtek, én vettem át a gazdaságot és több, 10-15 tehenet tartottunk, fejészettel foglalkoztunk.

A rendszerváltás után nagyobb léptékben kezdtünk gazdálkodni, akkor még bent Berényben, de a további bővítésre, fejlesztésre ott nem volt lehetőség. 2000-ben költöztünk be ebbe a tanyába, amit zöldmezős beruházásban ketten a feleségemmel építettünk fel. Mi vezettük el idáig a vizet, az áramot, építettük ki a kövesutat, amire szükség volt, hogy a tejesautó meg tudja közelíteni a gazdaságot.

50-60 tehenet fejtünk, napjában ezer liter tej volt a hozamunk. Olyan jó genetikai vonalunk volt, hogy a megyében én értem el először a 9000 literes fejési átlagot, még oklevelet is kaptam érte a Holstein-fríz Tenyésztők Egyesületétől.

Átállás

– Szerettük csinálni, tetszett is, meg ugye ebbe születtünk bele, de akkor a tej ára a maihoz hasonlóan lezuhant, és az itteni termésátlagok, illetve vadkár miatt nem tudtuk megtermelni a megfelelő mennyiségű minőségi takarmányt, ráadásul emberhiánnyal is küszködtünk. A kínlódás helyett 2010-ben eladtuk a tejelőállományt, helyette 2011-ben belevágtunk a húsmarhatartásba, ami kevesebb embert igényel, meg nem kell kukoricát, zabot termeszteni a takarmányozásukhoz, elegendő a széna és a lucerna, amit a vad jobban meghagy.

Körülbelül száz növendékkel kezdtük a gazdálkodást, jelenleg 150 darab anyaállatunk van, ennyinek tudjuk saját földterületünkön a takarmányszükségletét megtermelni. Minőségi takarmányt termelünk, a gépparkunkat folyamatosan bővítettük, és hála a jóistennek, mindent önerőből, saját gépekkel meg tudunk oldani.

A 25 éves lányom most végzett állatorvosként. Ő is besegít a gazdaság működtetésébe, de pályája elején most rezidensként egy gyakorló állatorvos mellett dolgozik. A 22 éves fiamnak viszont hozzám hasonlóan a vérében van a gazdálkodás, ő a legnagyobb segítségem, különösen a legmodernebb, precíziós gépek kezelésében.

A gazdaságban a feleségem végzi a papírmunkát, de fizikálisan is nagyon sokat dolgozik, hiszen mindent magunknak csinálunk. A 150 termelő állat után évente mintegy 130 borjút adunk el. A felvásárlási áruk most nagyon jó, reméljük, így marad – mutatta be a gazdálkodást Torák Krisztián.