Amikor tavasszal elolvad a hó a Kárpátokban, juhok ezrei indulnak útnak a hagyományos legeltetési útvonalakon a magashegyi legelők felé. Az állatok a nyarat a hegyekben töltik, majd ősszel visszatérnek a völgyekbe. Ez az évszázados gyakorlat, a transzhumáló, vagy váltólegeltető, legelőváltó pásztorkodás ma is meghatározó szerepet játszik Románia egyes térségeiben.
A hagyomány egyik legjobb példája a George Cățean családi gazdaság, amely immár hatodik generáció óta működik. A gazdaságban 1400 juhot és 120 szarvasmarhát tartanak, emellett 300 hektáron növénytermesztést is folytatnak. A szezonális állatvándorlás ma is a gazdálkodás alapját jelenti – olvasható az Európai Bizottság honlapján..
„Számunkra az állattenyésztés nem csupán a termelésről szól. Az állatok gondozásáról, a legelők fenntartásáról, a helyi receptek megőrzéséről és arról, hogy tisztességes élelmiszert juttassunk az emberek asztalára” – fogalmazott George Cățean.
A legeltetés a tájat is fenntartja
A szezonális legeltetés és a gazdaságban megtermelt takarmány kombinációja több előnnyel is jár. Nyáron az állatok a változatos növényzetű hegyi gyepeket hasznosítják, miközben az alacsonyabban fekvő legelők regenerálódhatnak. Így olyan területek is termelésben maradnak, amelyeket más módon nehéz lenne hasznosítani.
George Cățean szerint ezek az állatok különösen ellenállók az éghajlatváltozás hatásaival szemben, jól tűrik a hegyi legelőket, és képesek együtt élni olyan területeken, ahol nagy számban fordulnak elő barnamedvék és farkasok.
A biodiverzitás megőrzésében is fontos szerepük van
Az őshonos fajták és a hagyományos legeltetés hozzájárul Európa legértékesebb féltermészetes gyepeinek fenntartásához. Ezek az élőhelyek számos vadvirág-, rovar- és madárfaj számára biztosítanak megfelelő életfeltételeket.
Románia az Európai Unió egyik legnagyobb kiterjedésű, magas természeti értékű mezőgazdasági területeivel rendelkezik, amelyek fennmaradásában a hagyományos legeltetési rendszerek kulcsszerepet töltenek be.
