Hogyan jellemezné jelenleg Magyarország mezőgazdasági talajainak állapotát talajnedvesség szempontjából? Milyen változásokat tapasztalnak az elmúlt 10-20 év adatai alapján?

– A kérdés megválaszolásához először érdemes tisztázni, mit értünk talajállapot alatt. A talajállapotot a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak összessége határozza meg. A hagyományos, intenzív mezőgazdasági művelés számos esetben felgyorsította vagy felerősítette a talajdegradációs folyamatokat. A szervesanyag-tartalom csökkenése, a tömörödés, a szerkezetromlás és az erózió következtében a talajok állapota sok helyen kedvezőtlenebbé vált.

Ezek a folyamatok jelentősen rontották a talajok vízgazdálkodási tulajdonságait, vagyis a víz befogadásának, tárolásának és szolgáltatásának képességét. Ennek következtében gyengült a talajok úgynevezett „szivacshatása”, vagyis az a képességük, hogy a lehulló csapadékot helyben tartsák és a növények számára fokozatosan hozzáférhetővé tegyék. A vízgazdálkodási tulajdonságok romlása hozzájárult ahhoz, hogy a talajnedvességi viszonyok egyre szélsőségesebbé váljanak.

A rendelkezésre álló mérések alapján az elmúlt évtizedekben egyre gyakrabban fordulnak elő olyan időszakok, amikor a talajok egyszerre vannak kitéve a vízbőségből fakadó problémáknak, illetve a vízhiánynak és az aszálynak – mondta dr. László Péter, a HUN-REN ATK Talajtani Intézet tudományos főmunkatársa, a Magyar Talajtani Társaság elnökhelyettese, talajvédelmi szakértő.

A gazdálkodók gyakran az aszályt említik a legnagyobb problémaként. Mennyiben beszélhetünk valóban aszályproblémáról, és mennyiben talajállapot-problémáról?

– Az aszály alapvetően meteorológiai fogalom, amely elsősorban a csapadékhiányhoz kapcsolódik. A mezőgazdaság szempontjából azonban nemcsak az a kérdés, hogy mennyi a csapadék mennyisége, hanem az is, hogy a lehulló csapadékból mennyi tud beszivárogni a talajba és abból mennyit képes a növény hasznosítani. A kedvezőtlen talajállapot jelentősen felerősítheti az aszály hatásait. A tömörödött, szerkezetromlott vagy alacsony szervesanyag-tartalmú talajok vízgazdálkodása kedvezőtlenebb, ezért kevesebb vizet tudnak befogadni és tárolni.

Ezért a mezőgazdasági aszályt nem célszerű kizárólag meteorológiai problémaként kezelni. A talajállapot meghatározza, hogy a talaj mennyire képes tompítani a csapadékhiány kedvezőtlen hatásait. Minél kedvezőbb a talaj állapota, annál nagyobb a talaj pufferképessége, és annál jobban képes átvészelni a száraz időszakokat.

Mely talajtípusok a legérzékenyebbek a csökkenő csapadékra és a szélsőséges időjárási eseményekre Magyarországon?

– Ezt a kérdést inkább a talajok vízháztartása és a vízgazdálkodási tulajdonságok alapján érdemes megközelíteni. A különböző adottságú területeken a talajképződés során eltérő tulajdonságú talajok képződnek, amelyeknek természetesen a szélsőséges időjárási eseményekkel szembeni érzékenysége más és más. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a kedvezőtlen adottságú területek érzékenyek a szélsőséges időjárási eseményekre.

Az érzékenységet ugyanis nemcsak a talaj tulajdonságai, hanem a domborzat, a növényborítottság és nem utolsó sorban a területhasználat befolyásolja. A talaj vízgazdálkodását elsősorban a fizikai tulajdonságok – például a talaj fizikai félesége, szerkezete, tömörödöttsége és pórusméret-eloszlása – határozzák meg, de jelentős szerepe van a kémiai tulajdonságoknak és a talajéletnek is.