A fő kérdés, hogy ki marad talpon egy ilyen intenzív, klimatikus változásokkal telített gazdálkodási környezetben. A Talajmegújító Gazdák Egyesületének vezetője úgy látja, hogy a regeneratív gazdálkodás nem egy újabb divatos irányzat, hanem olyan válasz a talajpusztulásra, a vízhiányra és a klímaváltozásra, amely nélkül egyre több gazdaság kerülhet nehéz helyzetbe. Vajon ki marad talpon?
Kívülről rálátni
Attila saját története is jól mutatja ezt az utat. Bár családja kötődött a mezőgazdasághoz, nem klasszikus gazdálkodó családban nőtt fel. Édesapja mezőgazdasági szolgáltatóként dolgozott, de a család mindössze egy hektár területtel rendelkezett, így nem örökölt kész gazdaságot vagy beidegződött termelési mintákat. Talán éppen ezért tudott kívülállóként rácsodálkozni olyan gyakorlatokra, amelyeket a szakma természetesnek tekintett. Attila a szántást például mindig is ,,túlzásként” értelmezte, bár ehhez annak idején inkább a természetből vett példák, mintsem szaktudás járult hozzá.

Szabó Attila szerint a fejlődés egyik kulcsa az volt, hogy soha nem ragaszkodtak mereven egyetlen rendszerhez sem.
– mondja a gazdálkodó. Meglátása szerint a regeneratív gazdálkodás nem azoknak való, akik biztos recepteket keresnek, hanem azoknak, akik képesek alkalmazkodni a változó körülményekhez, tanulási hajlandósággal, rugalmassággal kezelik a mindennapokat.
,,Annak idején az első gyakorlat is tesztelés jelleggel indult. Gabonát vetettünk lucerna közé, biogazdálkodásban, vagyis növényvédő szereket egyáltalán nem alkalmaztunk. Természetesen tele voltunk aggodalommal, sekély tárcsázást kapott ősszel az állomány, ebbe került a gabonavetőmag, és a tavaszi növénykonkurálást is figyeltük, de végül minden helyre került, és a gabona nyert. Bevált a recept, és ez a jó tapasztalat is segített tovább lépnünk.”- mesél a kezdeti időszakról a szakember.
Gazdaságuk ma mintegy 50 hektáron működik, és több mint négy éve arra törekednek, hogy a terület felét takarónövények borítsák a talajegészség fokozása érdekében.
Vetésforgóban 50% takarónövényt, míg 50% gabonát vetnek, így gazdaságuk felén minden 2. évben a talaj épülését támogatják. Vetésforgójuk alapját a talaj folyamatos fedettsége adja. Ennek ára van: rövidtávon kevesebb közvetlen termelési eredményt hozó terület áll rendelkezésre, ugyanakkor hosszabb távon jelentősen javul a talaj állapota, nő a vízmegtartó képesség és stabilabbá válik a rendszer.
A regeneratívban a rugalmasság aranyat ér
A takarónövények alkalmazásában sem hisz a merev szabályokban. Hol kétszer vetnek egy évben, hol hengereznek, zúznak vagy természetes árvakelést hagynak meg. Szerinte a siker egyik titka éppen a rugalmasság. A természet folyamatosan változik, ezért a gazdálkodás sem lehet statikus.
A regeneratív rendszerek előnyei különösen az elmúlt aszályos években mutatkoztak meg. Tapasztalata szerint azoknál a gazdálkodóknál, akik következetesen alkalmazzák ezeket a módszereket, a növényállományok lényegesen jobban reagálnak a száraz időszakokra. A konvencionálisan művelt táblákhoz viszonyítva, ahol számos helyen komoly problémát okozott a csapadékhiány, a regeneratív területeken a gabonák látványosan jobb állapotban maradtak.



