0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. július 21.

Darwin már 140 éve tudta: földigiliszta nélkül nincs egészséges talaj

Charles Darwin utolsó tudományos könyvét a földigilisztákról írta. Már a 19. században felismerte, hogy ezek az apró állatok a termőtalaj legfontosabb építői. Napjainkban a klímaváltozás miatt ismét a figyelem középpontjába kerültek.

Darwin 40 éves kutatómunkája

 Kevesen tudják, hogy a világhírű természettudós életének utolsó könyvét a földigilisztáknak szentelte.

Darwint egy látszólag egyszerű kérdés foglalkoztatta: hogyan tűnnek el az évek során a talaj felszínén hagyott kövek, épületmaradványok vagy régészeti leletek? Mi okozza, hogy lassan egyre mélyebbre kerülnek a földben?

Charles Darwin: A televényföld képződése a földigiliszták révén című kötete hatalmas sikert aratott, több tízezer példányban kelt el (fotó: Wikimedia Commons)

Évtizedeken át figyelte a földigiliszták életét, kísérleteket végzett, mérte a munkájukat, majd arra a következtetésre jutott, hogy ezek az apró állatok folyamatosan átdolgozzák a talajt. Ahogy táplálkoznak, járatokat építenek és ürüléküket a felszínre hozzák, évről évre újraformálják a termőréteget.

1881-ben megjelent könyvében Darwin úgy fogalmazott, hogy: „Kevés olyan állat létezik, amely ilyen jelentős szerepet játszott volna a világ történetében, mint a földigiliszta.”

A kijelentés akkor sokak számára túlzónak tűnhetett, ma azonban a talajbiológiai kutatások egyre inkább igazolják.

A modern vizsgálatok szerint a földigiliszták évente átlagosan több tíz tonna gilisztaürüléket (castinget) juttathatnak a talaj felszínére hektáronként, ami hosszú távon jelentősen hozzájárul a felső termőréteg kialakulásához és megújulásához. Ami szabad szemmel alig észrevehető folyamatnak tűnik, évszázadok alatt egész tájakat formál át.

Miért lett újra fontos a talajélet?

Darwin korában a földigiliszták kutatása elsősorban tudományos kíváncsiságból indult. Ma már egészen más a helyzet.

Az elmúlt évtizedekben egyre gyakoribbá váltak a hosszú aszályos időszakok, majd az azokat követő rövid idő alatt lehulló, nagy mennyiségű csapadékok.

Sok helyen romlott a talaj szerkezete, csökkent a szervesanyag-tartalma, nőtt a tömörödés, a víz pedig vagy elfolyik a felszínről, vagy nem tud elegendő mennyiségben beszivárogni.

A talajélet egészsége nem önmagában a gilisztákban rejlik, de ők azok az indikátorok, melyek szabad szemmel is jól láthatóan jelzik: a talaj egészséges
Fotó: MMG archív

Ezzel párhuzamosan a kutatók figyelme ismét a talaj élővilága felé fordult. A talajt nem egyszerűen termesztőközegnek tekintjük, hanem egy rendkívül összetett élő ökoszisztémának. Egy marék egészséges talajban baktériumok, gombák, fonálférgek, atkák, ugróvillások és más élőlények milliárdjai dolgoznak együtt azért, hogy a növények számára megfelelő környezet alakuljon ki.

Egy 2024-ben megjelent tudománymetriai elemzés szerint a földigilisztákkal kapcsolatos kutatások napjainkban elsősorban a talajegészségre, a biodiverzitásra, a klímaváltozásra és a fenntartható mezőgazdaságra összpontosítanak. A földigiliszta mára a talajegészség egyik legismertebb indikátorfajává vált.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: