Szerző:
Bánszki Mónika
Ilyen például a kajszi, az őszibarack, a szilva, a cseresznye és a meggy – mindannyiunk kertjének és asztalának meghatározó szereplői. Gyakran merül fel a kérdés: miért áll meg hirtelen a termés növekedése, miért reped meg vagy hullik le a gyümölcs? A válasz hátterében egy kevésbé ismert, mégis kulcsfontosságú folyamat áll: a csonthéjas gyümölcsök csonthéjának megszilárdulása.
A gyümölcs három fő részből áll: a külső héjból, a gyümölcshúsból és a belső magból. Ebben a szakaszban a mag körüli sejtek elfásodnak, kialakul a kemény csonthéj, és a növény prioritást vált. A mag védelme lesz az első. Evolúciós szempontból nézve a növény számára a mag az utód, a gyümölcs csak az eszköz.
A terméskötődés után láthatjuk, hogy az apró gyümölcsök intenzív növekedésnek indulnak. Rövid idő után azonban ez a folyamat megáll. Ekkor a növény az energiáját a csonthéj kialakítására fordítja. Ezért észleljük úgy, hogy a termésnövekedés nem folyamatos. Ebben az időszakban a gyümölcs kívülről alig változik, miközben belül a legfontosabb szerkezeti átalakulás zajlik.
Miért kritikus ez az időszak?
A csonthéjszilárdulás ideje a gyümölcsfák egyik legérzékenyebb időszaka. Ha ebben a periódusban valamilyen stressz éri a fát, például víz- vagy tápanyaghiány, akkor terméshullás, gyümölcsrepedés alakulhat ki.
A csonthéj szilárdulásához a fáknak kalciumra van szükségük, ez a makroelem segít a sejtfalak felépítésében. Fokozza a szilárdságot és a csonthéjképződést, szerepe van a sejtosztódásban és a növekedésben, stabilizálja a szöveteket, ezáltal csökkenti a gyümölcsrepedés és a rothadás kockázatát.
Csonthéjas szomszédok
Amikor több közeli rokon csonthéjas gyümölcsfa kerül egymás közelébe, gyakran tapasztalható, hogy a fák fejlődése idővel visszaesik. Ilyenkor nem csupán a tápanyagokért folyó versengésről van szó, hanem egy összetettebb jelenségről, a talajuntságról.
A talajuntság során a talaj biológiai egyensúlya megváltozik: a gyökérzónában felhalmozódnak azok az anyagok és kórokozók, amelyek a növénycsoport fejlődését gátolják.
Ennek következtében a tápanyagok – köztük a kalcium – felvétele is romolhat, még akkor is, ha az egyébként jelen van a talajban. Ilyenkor előfordulhat, hogy a kalciumhiány tünetei nem a tényleges hiányból, hanem a felvétel akadályozásából erednek.
Kalciumhiány kialakulhat továbbá szárazság, gyenge vízáramlás, túl gyors növekedés vagy gyenge gyökérműködés esetén is. A kalcium felszívódása lassú folyamat, a leggyorsabb és leghatékonyabb kijuttatási módja a lombtrágyázás.
Ezzel a módszerrel közvetlenül a levélre, termésre kerül, mely gyorsabb felszívódást és hatékonyabb eredményt hoz. A lombra permetezve a kalcium ott segít, ahol a legnagyobb szükség van rá.
A kalcium a növényen belül nem vagy nehezen mozgó elem. A tápanyag felvételét követően a növény beépíti a sejtjeibe, és a későbbiekben nem tudja a tápanyaghiányos területre mozgatni. Főként a fiatal, aktívan fejlődő növényi részekhez kell eljuttatni. A gyümölcsbe nehezen jut be, ezért kell nekünk, kertbarátoknak tudatosan pótolni.
A fejlődés következő szakasza
A csonthéjszilárdulás befejeztével a gyümölcshús újra növekedésnek indul. Ez jelzi számunkra, hogy a folyamat lezárult. A fa azonban ekkor sem lélegezhet fel: a termés további fejlődése, mérete és minősége most dől el igazán.
Ebben az időszakban is szüksége van a gondoskodásunkra, hiszen a megfelelő víz- és tápanyagellátás biztosítja, hogy a gyümölcs ne csak megszülessen, hanem szépen ki is teljesedjen.
Szerző:
Bánszki Mónika
