Szerző:
Farkas Andrea
A törpe orgona (Syringa meyeri) családi házak, üdülőkertek, közösségi terek, zöldfelületek és dézsák kedvelt virágzó cserjéje lett. Ez a kis méretű, virággal díszítő cserje sok funkciónak megfelel. Jó talajtakaró, szépen és hosszan virágzó, illatos, betegségeknek ellenálló, jó szárazságtűrő, és igazolja nevét, mert elsősorban orgona.
Sötétzöld, apró levelei rendkívül ellenállók a lisztharmattal szemben. Ősszel vöröses-bronzos színt vesz fel, így díszítőértéke hosszabb ideig érvényesül. A legtörpébb orgona, emiatt talajtakaró cserjefoltokba is jól illeszthető. Előnye, hogy a városi körülményeket különösen jól tolerálja. Hajlamos a másodvirágzásra, ezért ősszel újra magára hívja a figyelmet.
Beszerzése ma nem ütközik nehézségekbe, hiszen lerakatokban, nagykereskedésekben országszerte megtalálható. Ezután nincs más dolgunk, mint a cserép méretétől kétszer nagyobb gödröt készíteni, amit humuszban gazdag ültetőfölddel kell megtölteni.
Az első évben bő öntözést igényel, hogy jól begyökeresedjen. Elvirágzása után érdemes visszavágni, mivel az egyéves hajtások végén hozza a virágait.
A teleinket jól bírja, téli védelmet nem igényel, hiszen Északkelet-Kína 3000 méter magas hideg hegyvidékéről került a kertekbe.
A Wutai-hegyen a hőmérséklet átlagosan júliusban a legmagasabb, körülbelül 15,0 °C, a legalacsonyabb pedig januárban, körülbelül –11,8 °C.
Amikor ezt a szép kis cserjét látjuk kertünkben virítani, csendesen idézi annak a bátor felfedezőnek az utazásait, aki bejárta a Kelet ismeretlen tájait, hogy új növényeket találjon, abban a reményben, hogy a felfedezései táplálnak, gyógyítanak és örömet szereznek a nyugati embereknek.
A növénygyűjtő kalandos élete
Frank Meyer élete a legizgalmasabb kalandregények témája lehetne. Eredetileg Frans Meijernek hívták. Szerető holland családban született 1875-ben. Csendes fiú volt, aki élvezte a hosszú sétákat, a távoli földekről szóló olvasmányokat és családja kis kertjében a kerti munkát.
Az Amszterdami Botanikus Kertben talált munkát 14 éves korában, és megtanulta a kertészkedés minden titkát. Szabadidejében nyelveket, matematikát és tudományt tanult, herbáriumi mintákat gyűjtött Hollandia növényeiből.
Alig volt húszéves, amikor elsöprő vágy fogta el, hogy vándorútra kelhessen, így személyes felfedezőutakat tett gyalog. Beutazta Belgiumot, Németországot, Franciaországot, de Olasz- és Spanyolországba is eljutott, hogy megnézze a narancsligeteket. 1901 októberében New Yorkba hajózott, ahol az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának üvegházaiban talált munkát.
A következő négy évben ellátogatott Mexikóba, Kaliforniába és Kubába. Mindig egyedül utazott, faiskolákban dolgozott, hogy kifizesse útját és legyen néhány fillére élelemre. David Fairchild növénygyűjtő látta a legnagyobb potenciált Frank Meyerben és megbízta, hogy utazzon Kelet-Ázsiába olyan növények keresésére, amelyek gazdasági értékkel bírnak. (Fairchild évekig vezette az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának vetőmag- és növénybevezetési hivatalát Washingtonban.)
Meyer 1905 és 1915 között négy expedíciót vezetett és több mint 2000 növényt ismertetett meg a világgal a Távol-Keletről. Bejárta a Himalája hegyeit, a fagyos turkesztáni sivatagokat, a fülledt, párás Dél-Kínát. Neki köszönhető sok különösen értékes dísznövény.
Szerző:
Farkas Andrea
Fotók: Bólyi Faiskola, Wikimedia Commons
