Hatalmas várakozás előzte meg a nyár elején tartott Geotermikus Világkongresszust. Az ágazat utolsó igazi világtalálkozója óta ugyanis már tizenegy év eltelt – egyet elvitt a Covid, egyet pedig kisajátított Kína –, és mindenki kíváncsi volt, hol tart valójában az új generációs földhőhasznosítás. Bár ez nem az a szint, ami földhőhasznosító olvasóinkat, magyarán a termálvízfűtésű kertészetek fenntartóit közvetlenül foglalkoztatja, mégis érdekes üzenetük van a fejleményeknek innen nézve is. Ebből az apropóból beszélgettünk az aktualitásokról a Magyar Geotermális Egyesület elnökével és alelnökével, Szita Gáborral és dr. Nagygál Jánossal.
Termálvíz nélküli földhőhasznosítás
Attól lett volna más az idei Geotermikus Világkongresszus, mint az eddigi hét ilyen esemény, hogy az utóbbi években rutintevékenységgé vált a nem hagyományos szénhidrogén-kutatás és -kitermelés (rétegrepesztés, „palagáz”), ennek kapcsán pedig új generációs geotermikus ipar is kibontakozóban van, fejtette ki Szita Gábor, a Magyar Geotermális Egyesület elnöke, aki az 1995-ös kezdetek óta csaknem az összes világkongresszuson részt vett, többnyire előadóként is.
Ott és az USA nyugati államaiban is sikerrel végeznek olyan munkákat, amikor valamilyen száraz, forró kőzetbe belefúrnak, ott réteget repesztenek, mesterségesen lenyomják a vizet felmelegedni, majd egy másik kúton át kinyerik.
Nagyon sok műszaki megoldás létezik ma már rá, Szita Gábor szerint a téma iránt komolyan érdeklődők a konferenciától függetlenül már olvashattak és nézhettek annyi szakmai beszámolót, hogy a felületes előadásokból sok újat nem tudtak meg. Ettől függetlenül a kongresszusnak mindenképpen ez, vagyis a termálvíz nélküli földhőhasznosítás volt az egyik fő témaköre, eköré csoportosultak a gondolatok a szervezett programpontokban és a kötetlen beszélgetésekben.
Arra a kérdésre, hogy az új generációs földhőhasznosításnak Magyarországon mennyi esélye van, Szita Gábor azt válaszolta, hogy geológiailag meg lehetne valósítani, mert ismerünk olyan mélyen fekvő kőzeteket, amelyek erre alkalmasak lennének, és rá is kellene fókuszálni, mert nem jó dolog a világ élvonalától lemaradni. Márpedig, mint mondta, az előző másfél évtizedben nagyon lemaradtunk Európán belül is – pedig Európa sem száguldott ebben az iparágban –, sok elvileg erre szánt közpénz tűnt el itthon érdemi eredmény nélkül.




