A juhtenyésztés és -genetika témaköréről Holló Mátyással, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség elnökével beszélgettünk.
A hús-, tej- és gyapjútermelés között hogyan változik az egyensúly, és mennyire kell a hazai fajták tenyésztési céljait a piac aktuális igényeihez igazítani?
– A rendszerváltás idején Magyarországon teljes mértékben megszűnt a textilipar, ezáltal a megtermelt nyers gyapjú értéktelenné vált. Korábban az egy juhról lenyírt bunda értéke fedezte az állat egész éves tartási és takarmányozási költségét. A bárányból származó bevételt tiszta haszonként számolhatták a juhtartók. Ebben az időben a magyarországi juhállomány szinte teljes mértékben merinó típusú volt. De a ’90-es évektől kezdve a juhászok kénytelenek voltak hústípusú kosokkal keresztezni meglévő anyajuhaikat, hogy gazdaságuk jövedelemtermelő képessége megmaradjon. Ez a tendencia napjainkban is jellemzi ágazatunkat, mivel a gyapjúpiac nem változott pozitív irányba, a tejtermelés munkaerőigényét a mai tartók közül csak nagyon kevesen vállalják, így kizárólag a hústermelés a fő bevételi forrás.
(Fotók: Bokor Ádám)
Vannak olyan hazai fajták vagy vonalak, amelyeknél különösen fontos lenne a genetikai állomány megőrzése, és hogyan lehet összehangolni a génmegőrzést a gazdaságos termeléssel?
– Egész Európában csökkenő tendenciát mutat a juhlétszám, sajnos Magyarországon is. Vannak őshonos magyar fajtáink, amelyek fennmaradásáért felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékének. Szeretnénk, ha unokáink is találkozhatnának az őseink által tartott fajtákkal. Az őshonos állatok termelésben nem képesek versenyre kelni a modern fajtákkal, viszont ellenálló képességük, legelőkészségük, alkalmazkodóképességük és szerényebb takarmányigényük miatt létjogosultságuk van ma is. A MJKSZ közreműködésével próbáljuk fenntartani ezeknek a fajtáknak a vérvonalait. Ez a munka csak akkor lehet sikeres, ha egy-egy fajtát magántenyésztők, gazdasági társaságok és nemzeti parkok nemcsak az in situ támogatás miatt akarnak tartani, hanem szívügyüknek is tekintik a fajta megmaradását.
Mennyire használhatók a modern genetikai és genomikai módszerek a juhtenyésztésben Magyarországon? Például a genomikai tenyészértékbecslés vagy a DNS-alapú vizsgálatok hozhatnak-e olyan gyakorlati előnyt, amely a kisebb juhállományok és tenyészetek számára is érzékelhető?
– Ma ezen genomikai mérések és becslések még nem használatosak Magyarországon ágazatunkban, de fejlettebb, juhtartó országokban is kezdetleges. Szerencsés lenne, ha elkezdődhetnének a gén alapú vizsgálatok. Szükséges lenne, hogy egy-egy fajtából megfelelő létszám álljon rendelkezésre, mivel ha minél több állat genetikáját feltérképeznénk és összehasonlítanánk, annál pontosabban tudnánk megbecsülni egy-egy egyed jövőbeni termelési tulajdonságait. Ennek megvalósítása azért is késik, mert a vizsgálat költségeihez képest egy juh gazdasági értéke alacsony.
