A következő évek legfontosabb kérdése az alkalmazkodóképesség lesz – mondta Bóna Szabolcs. A magyar agráriumnak egyszerre kell megfelelnie a klímaváltozásból fakadó környezeti kihívásoknak, a változó világgazdasági környezetnek és a versenyképességi követelményeknek. Most valami hasonlóra van szükség, amit sok évtizeddel ezelőtt Bábolnán már megvalósítottak: új emberekre, tudásra és gondolatokra. Akkor az új technológiák és szemlélet hoztak változást a magyar agráriumban, és szerinte ma is hasonló fordulatra van szükség.
Nem az öntözés lesz a fő csapásirány
A miniszter előadásában kifejtette: a hazai agráriumnak őszintén szembe kell néznie azzal, hogy az elmúlt évtizedekben meglévő komparatív előnyei fokozatosan eltűnnek. Ennek következményeként Magyarország egyre nehezebb helyzetben van a commodity termékek piacán, ahol elsősorban a költség- és mérethatékonyság számít. A KITE elemzését idézve úgy fogalmazott: az ország jelentős része nem alkalmas arra, hogy ott commodity termékeket versenyképesen és megfelelő jövedelmet termelve állítsanak elő.
A vízgazdálkodásban nem lehet kizárólag az öntözés bővítésére építeni – jelentette ki. A miniszter szerint komoly eredmény lenne, ha a szántóterületek 10 százaléka öntözhetővé válna, hosszabb távon pedig akár a 20 százalék is elérhető lehet.
– hangsúlyozta, nyomatékosítva, hogy nem ezzel lehet elérni a jövedelmező agráriumot, nem ez a fő csapásirány.
A vízmegtartás, a helyes gazdálkodási gyakorlat és a művelési ágak megváltoztatása ugyanilyen fontos része lehet az alkalmazkodásnak. Ahol a szántóföldi növénytermesztés tartósan nem versenyképes, ott gyep, legelő vagy erdő, megfelelő adottságok esetén pedig akár ültetvény jelentheti a fenntarthatóbb irányt. Ehhez azonban a földszabályozást is hozzá kell igazítani a megváltozott körülményekhez. A miniszter szerint a földtörvényhez is hozzá kell nyúlni, hogy valóban lehetővé tegyék a szükséges változásokat.
